Három és fél éve bukkant fel a Facebook feedemben Figder Molnár Gábor, avagy Mr. Pitch, a gyepszakértő oldala. Mivel akkoriban költöztünk kertes házba, és tősgyökeres panellakóként minden hasznos tanács jól jött a kertészkedéshez, gyorsan bekövettem, majd beléptem a Szenvedélyünk a gyep csoportba is. Emlékszem, ámuldozva (és bevallom, irigykedve) néztem a régebbi tagok zöld, dús pázsitját, mert nálunk a kertben a fű helyett a gaz virított, az is csak foltokban. De inspiráló volt látni, hogy sokan hozzám hasonlóan kezdték, és eldöntöttem, én is teszek egy próbát. 2021 tavaszának így már Gábor tippjeivel (és a férjem szerint egy fél gazdabolttal) felszerelkezve indultam neki, az eredmény pedig engem is meglepett. Nemcsak zöldellő, csodás gyepet kaptam, hanem egy új hobbit és értékes tudást is. Megtanultam például, miért kell legalább heti két-háromszor füvet nyírni, honnan látom, ha nem elég éles a fűnyíró kése, mikor és milyen tápanyagra van szüksége a fűnek (és más növényeknek is)… Tényleg szenvedélyem lett a gyep.

És rajtam kívül elég sok tag van, akire szó szerint érvényes az elnevezés. Mert ez az a csoport, ahol senki nem bosszankodik azon, ha valaki vasárnap reggel nyírja a füvet. Ahol sokan már februárban úgy számolják vissza a napokat a tavaszi gyepstartig, mint a gyerekek karácsonyig. Ahol a nők ugyanolyan lelkesen tolják a fűnyírót, mint férfi társaik. És ahol a tagoknak legalább annyi fotójuk van a füvükről, mint a gyerekükről vagy kutyájukról, macskájukról. De a kezdőket, kétkedőket és a kevésbé lelkeseket sem kioktatás és ellenségeskedés várja. Ezredszerre is türelmesen megválaszolják a kérdéseket, és biztatnak, ha valaki esetleg a kudarcok, csalódások miatt legszívesebben lebetonozná vagy műfűvel borítaná a kertjét. Valószínűleg ezeknek köszönhető, hogy a csoport tagjainak száma gyorsabban növekszik, mint a fűszálak egy kiadós eső után.

– Nem először teszek fel neked kérdést, de most először nem a gyepről kérdezek, hanem rólad. Mesélj, kérlek, hogyan lesz valakiből hivatásos gyepszakértő?

– A kertészkedés már gyerekkorom óta része volt az életemnek, sőt 5-6 éves voltam, amikor először mondtam a nagymamának, hogy én bizony kertész leszek, ha nagy leszek. Zalában nőttem fel, és a nagyszüleim hétvégi telkén kóstolhattam bele a kertgondozásba, nagypapám készített nekem gyerekszerszámokat, és ahogy nőttem, úgy bíztak rám egyre több dolgot. Amikor a továbbtanulás került porondra, a kertépítő szakma lett a cél. Akkoriban még nem sok kertépítő volt itthon, nem is volt divat, mivel a legtöbben saját maguk alakították ki és ápolták a kertjüket, de anyukám biztatott, hogy jó irány lesz ez. Aztán tájépítőnek is tanultam, és a suliból kikerülve az egyik legszínvonalasabb hazai kertépítő cégnél, a cserszegtomaji Magnolia Artnál helyezkedtem el. Három év után egy öntözéstechnikai boltba mentem tovább, ahol a későbbiekhez fontos szakmai tapasztalatokat gyűjtöttem. Onnan 2011 körül csábított el egy gyepszőnyegtelep ügyvezetője, és mindössze 2-3 hét után azzal állt elő a főnököm, hogy menjek vele Angliába futballpályákat regenerálni. Na, ott aztán nagyon intenzív kóstolót kaptam a pályafenntartásból, a pályamesterek életéből, mert miközben itthon akkor hónapokig eltartott, mire teljesen renoválták egy stadion gyepét, ott a leállási időszak sokkal rövidebb, így pályánként 3-4 nap állt rendelkezésre. Nagyon kemény néhány hét volt, és az utolsó este (miután alaposan besöröztünk, hiszen minden jó sztori így indul) megkérdezte tőlem az egyik srác, hogy nem szeretnék-e pályamestereként dolgozni? Hát, persze, hogy szerettem volna, de aztán mikor hazajöttünk, elült a dolog a picit. Kis idő után úgy határoztam, hogy kockáztatok, eladtam a motoromat, és szó szerint egy bőrönddel felköltöztem Budapestre. Aztán egyszer csak jött a telefon, amire vártam, hogy kellek a munkára, és így kerültem először pályafenntartóként a népligeti edzőcentrumba, majd miután felépült, a Groupama Arénába. Hét éve aztán az élet úgy hozta, hogy Szombathelyre és Sárvárra hívtak, és mivel a párom is onnan származik, búcsút mondtam a fővárosnak. Szóval több mint 13 éve gyepezek, jelenleg az Illés Akadémia vezető páylamestere vagyok.

– A Szenvedélyünk a gyep csoportban azonban nem a focipályák gondozását mutatod meg (bár néha ebbe a világba is bepillantást engedsz), hanem kifejezetten az amatőr kertészeknek segítesz, hogy saját gyepükből kihozzák a maximumot. Honnan jött az ötlet, hogy belevágj ebbe?

– Ezt mondhatni a Covid hozta el, hiszen mikor 2020 márciusában kitört a pandémia, a korlátozások miatt mindenki otthon maradt, és az emberek hirtelen felismerték, hogy hoppá, van ott hátul egy kert, amivel jó volna kezdeni valamit. A kenyérsütés mellett menő lett kertészkedni is. Először Gyepdoki néven csináltam egy oldalt, de le kellett váltani, mert kiderült, hogy azt már más levédette, és akkor jött a becenevem, Mr. Pitch, mivel a pitch ugye angolul pályát jelent. Be-beirogattam pár kertészeti Facebook-csoportba, igyekeztem segíteni, én lettem a srác, aki ért a fűhöz, és idővel megfogalmazódott, hogy kéne egy saját csoport. Így alakult meg a Szenvedélyünk a gyep privát csoport, aminek a híre aztán szájról szájra, vagy inkább kertről kertre terjedt. Mindenféle hirdetés nélkül az első év végére több mint 10 ezren lettünk, mostanra pedig már átléptük az 50 ezres létszámot, ami szédületes számomra. Jó ideje nemcsak én viszem a csoportot, hanem egy, a régi tagokból összeállt moderátorcsapat segíti a munkát, akikkel nemcsak arra figyelünk, hogy mindenkinek segítsünk, aki kéri, hanem arra is, hogy megőrizzük a támogató, baráti légkört. Ha pedig valakinek személyesebb, átfogóbb tanácsadásra van szüksége, akkor online asszisztencia keretében tudjuk átbeszélni a kérdéseit, problémáit.

– Mit gondolsz, miért vonzza ennyire az embereket a gyepápolás témája?

– Nemrég éppen erről beszélgettünk egy volt főnökömmel, akire mentoromként tekintek. Neki szoktam ventilálni, mikor időről időre elcsodálkozom azon, hogy még mindig mennyien csatlakoznak, követnek be, sokszor ismert emberek is. És ő mondta, hogy „Gabesz, szép gyepet mindenki akar.” Persze azért ennél összetettebb a dolog. Először is egy kert akkor ad harmonikus összképet, ha a virágok, fák, veteményes, épített elemek mellett van gyepterület is. Fontos, hogy nem csak a látvány miatt van rá szükség, hiszen a fű funkcionális tér. Az évelő ágyás például csodásan mutat, de oda nem lehet kimenni a gyerekekkel játszani. Ráadásul mindegy mekkora a kerted, a füves rész méretét a rendelkezésre álló területhez lehet igazítani, így mindenkinek elérhető, saját erőből, viszonylag kis költségvetésből is megvalósítható, és gyorsan zöld felületet ad. Ezért is van az, hogy sokan például egy építkezés után, amire elmegy az összes pénzük, csak gyorsan lefüvesítik az udvart, és később, fokozatosan telepítenek más növényeket. Ezenkívül egyre többen jönnek rá, hogy a fűnyírás, gyepápolás énidő is tud lenni, ami kikapcsol, feltölt.

– Az a tapasztalatom, és a csoportban is azt látom, hogy azért a gyepápolás sokszor nagyobb kihívás tud lenni, mint elsőre gondolnánk. Tényleg ennyire bonyolult fenntartani a szép, zöld pázsitot?

– Érdekes, hogy szobanövényeket, orchideát vagy éppen szőlőtőkéket remekül tudnak ápolni, de gyepet nem igazán, a hazai kertészeti kultúrában óriási hiányosságok van ehhez. Nagyon sok téves, egymást ellentmondó információ kering ezzel kapcsolatban az interneten, nem beszélve a szájhagyomány útján terjedő régi berögződésekkel, amelyek félrevihetnek egy kerttulajdonost. Ezt tetézi, hogy sajnos a magukat kertésznek, kertépítőnek mondó emberek nagy része sem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, mégis legombolnak százezreket a megrendelőről füvesítés címén. Nemrég például volt egy online asszisztenciám, ahol a kertész azt mondta a tulajdonosnak, hogy a kertnek az elején nincs szüksége semmilyen tápanyagra, boldogul magától, aztán persze nem így lett. Pedig alapvetően a füvesítés és a gyep fenntartása nem igényel diplomát, csak meg kell érteni, mire, mikor és miért van szüksége a fűnek.

Azt szoktam mondani, hogy a gyepápolást legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mint egy háromlábú széket: öntözni kell, tápanyagot pótolni és nyírni. Ha pedig valami probléma jelentkezik a gyepen, például foltokban sárgul, nem elég sűrű, akkor mindig ezt a három dolgot kell végiggondolni, hogy hol billeghet a szék. Ezt a három tényezőt egyébként mindenkinek a saját igényeihez, lehetőségeihez kell igazítani, számításba véve azt is, hogy mennyi időt, energiát, erőforrást tud rászánni. Ha valaki Instagramra illő, zöld, dús pázsitot szeretne egész évben, az csak intenzív fenntartással lehetséges, vagyis nem elég, ha locsol, amikor ráér, hetente-kéthetente lenyírja a füvet, és tavasszal kiszórja a szomszéd által ajánlott pétisót egy évben egyszer. Mert ez már közelebb áll a skála másik végéhez, az úgynevezett extenzív fenntartáshoz.

– A tápanyagok és az öntözés mellett persze a fűnyírónak is főszerep jut a gyepápolásban. A fűnyírók palettája pedig kicsit az autókra emlékeztet, mert vannak az átlagos, szélesebb körben elérhető modellek, és a luxus kategória, hiszen egy komolyabb hengerkéses fűnyíró ára hétszámjegyű összeg. Az igazán szenvedélyes gyepesek között ezek a monstrumok számítanak az etalonnak, nem a modern robotfűnyírók. Mivel adnak ezek többet?

– Itthon ezek a házi kertekben különlegességeknek számítanak, nagyrészt profi felhasználásban találkozni velük. De az angolszász országokban, ahol a gyepápolás kultúrája régebbre nyúlik vissza, azért messze nem egy használt autó árával vetekednek. Az elterjedtebb forgókéses fűnyírókkal szemben a hengerkésesek nem tépik, hanem vágják a füvet, ezáltal sokkal szebb optikát és egészségesebb gyepállományt adnak. Nem mellesleg a sokak által áhított csíkozott, kockázott gyep is csak hengerkéses fűnyíróval érhető el. Ezek a gépek pedig azért is drágák, mert nem tömeggyártásban, hanem jellemzően manufakturálisan készülnek, és több évtizedig teszik a dolgukat. Most, hogy körbenézek itt az akadémia garázsában, két Dennis G860-as áll velem szemben, és valószínűleg mind a kettő túl fog élni engem, de bizony itthon 5-6 millió forint a jelenlegi áruk. Persze ezek nem is házi kertekbe valók, arra ott vannak például az Allett hengerkéses fűnyírói, amik már kb. 800 ezer forinttól elérhetőek. Ilyeneket akkor vásárolnak, amikor már a gyepápolás nem feladat, amit le kell tudni, hanem hobbi, mert teljesen más dimenzió és érzés. És ha így nézzük, más hobbikra is el lehet költeni több százezret felszerelésre, mint például a horgászásnál vagy mountain bike-ozásnál. De megnyugtatok mindenkit: enélkül is lehet bárkinek szép, egészséges gyepe. Sőt, ha megkérdezik tőlem, milyen a fűnyíró, azt szoktam mondani félig viccesen, hogy az, aminek a legközelebb van a szervize. Viccet félretéve pedig arra kell figyelni, hogy elég erős legyen a motorja, éles a kése, és minél aprólékosabban, minimum 5 fokozatban lehessen állítani a vágási magasságot. És persze a legjobb fűnyíró is csak akkor jó, ha rendszeresen használják.

– A klímaváltozás miatt egyre többen szólalnak fel a gyepfenntartás ellen. Ha valaki környezettudatos szeretne lenni, tényleg le kell mondania a szép pázsitról?

– Az elmúlt években tényleg a klímaaktivisták egyik kedvenc jelmondata lett, hogy a gyep nem környezetbarát, de ez a kijelentés szerintem nem állja meg a helyét. Tévhit, hogy a környezettudatosság és a szép pázsit nem fér meg egymás mellett. Ezért is fontos, hogy a kerttulajdonosok értsék, hogy mire van szüksége a fűnek, mert akkor jóval kevesebb erőforrásból, kevesebb vegyszerrel, kevesebb locsolással lehet zöld, dús gyepük. Azt szoktam például mondani, hogy az a legjobb gyomirtó, ha valaki kellő gyakorisággal nyírja a füvét, burkolt, hosszú hatású műtrágyát használ, azt megfelelően szórja ki (semmiképp nem kézzel), és helyesen öntöz, mert így nem tud megtelepedni, illetve kikopik a gyomnövény. De ugyanígy a különböző, gyepet megtámadó betegségek ellen is az az elsőszámú védekezés, ha tudatosan, ésszel gondozzuk a füvet, és akkor megint nem kell fújkálni, például a gombaellenes szereket. Vagy például ott a locsolás kérdése, ami az egyre melegebb, szárazabb nyarak miatt szintén jobban előtérbe került. Tény, hogy a gyepnek szüksége van plusz vízre, a szárazságtűrő fűkeverék sem fogja kibírni a kánikulát öntözés nélkül. De ha megfelelő fűmagot, gyepszőnyeget választanak, azt helyesen gondozzák, és ezáltal a fű mélyebb gyökérzetet fejleszt, kevesebb vízzel is beéri majd. Ezért is fektetek nagy hangsúlyt az edukációra, igyekszem elmagyarázni az összefüggéseket, hogy a kerttulajdonosok és a környezet is jól járjon.

– Lehet akkor 100%-ig bio módon szép gyepet fenntartani?

– Erre az a szakmailag helyes válasz, hogy intenzív gyepfenntartás bio módon nem lehetséges. De a környezeti terhelést, ökológiai lábnyomot mindenképp lehet és szükséges is csökkenteni. Jó kezdeményezés például, hogy 2026-tól az EU-ban csak szermaradványmentesen lebomló burkolt gyepműtrágyát lehet majd forgalmazni. Az a gond egyébként, hogy sok biónak nevezett tápanyagba is kevernek műtrágyát, én ezekre azt szoktak mondani, hogy nem őszinte termékek. Egyébként nemcsak az a lényeges, hogy mit használnak, hanem az is, hogyan és mikor. A tavaszi rajt is azért van, hogy megfelelő legyen a talaj és a levegő hőmérséklete, ami befolyásolja, hogy mikor indul be a vegetáció, és ezen múlik, hogy a növény milyen arányban tudja hasznosítani a kijuttatott tápanyagot. A nitrogén 50%-a például 10 Celsius fok alatt nehezen felvehető, a fű sem tudja kellő mértékben hasznosítani, ezért ha valaki túl korán szórja ki a tavaszi tápot, az felesleges kiadás és környezeti terhelés, hiszen a talajban vész el. A lombtrágya a talajterhelés szempontjából ideálisabb, hiszen a növény felveszi a levélzeten keresztül, de hatástartama jóval rövidebb, mint egy burkolt szemcséjű műtrágyáé. De persze nem is igazán a tápanyag-kijuttatás a problémás, hanem a növényvédelem. Mindig mondom, hogy nem kell megijedni egy lightosabb gombás betegségtől, ilyenkor még nem kell elővenni a gombaölő szereket, mert ha jól van tartva, ki fogja nőni a gyep. Ez olyan, mint mikor kicsit köhög és taknyos a gyerek, nem rohanunk az orvoshoz antibiotikumért, hanem otthon kezeljük.

– Itthon is sok helyen telepítenek már méhlegelőket füvesítés helyett, tavaly pedig hozzánk is elért a „No Mow May”, vagyis a „Vágatlan Május” mozgalom. Mi a véleményed ezekről?

– A méhlegelők természetesen hasznosak, és valóban trendi lett vadvirágos gyepkeveréket vetni, a gond sokszor az, hogy nagy csalódás a vége. Stockfotón nagyon jól néznek ki, de általában finoman szólva is nem sok közös metszetük van a valósággal. Mivel nagyon magasra megnőnek, nem lehet úgy kihasználni a területet, mint a gyepet, ráadásul a rövid virágzás után elszáradnak, ami nem szép látvány, és meg kevésbé van kedve az embernek sétálni, játszani benne. Mostanában egyébként ugyanígy divatos lóherét vagy mikroherét vetni a fű közé, mert az megköti a légköri nitrogént, így táplálja a gyepet. Ám az is virágzik, vonzza a méheket, így például kisgyerekek biztos nem fognak azon a füvön mezítláb szaladgálni, de valószínűleg felnőttek sem szívesen. Persze ha valakinek erre nincs igénye, mert máshogy, másra használja a kertjét, akkor jó megoldás lehet, szóval itt is az a fontos, hogy tudatosan, átgondoltan alakítsuk ki a környezetünket.

A Vágatlan Május kezdeményezés mögött is egy pozitív üzenet áll, hogy ne vágjuk le a füvet egész hónapban, hagyjuk megnőni a vadvirágokat, ami a beporzó állatok számára kulcsfontosságú. Csakhogy ez nem azokra a házi kertekre vonatkozik, ahol eddig fenntartott gyep volt, mert ott egy hónap alatt nem lesz virágos mező. Ha viszont egész májusban nem nyírja valaki a füvét, azzal sokkal többet árthat, hiszen a végére lesz egy 30-40 centis gyepe, virágok nélkül. Ezt aztán lekaszálja, hiszen ilyen magasságot nyírni már nem lehet, és utána elkezd tarlósodni, kiritkulni, elszáradni, gyomosodni, a gyepápolás egyik legfontosabb alapszabálya ugyanis az, hogy mindig csak a fűszálak felső egyharmadát szabad levágni, különben túl nagy levéltömeget veszít el, és gyengülni fog. Ilyenkor jön az, hogy miután egész májusban látszólag védték a Földet, júniusban elkezdik fújni a gyomirtót, hogy visszakapják az egykor szép füvüket.

– Végül meg kell kérdezzem: hogy képzeled el a saját álomkertedet?

– Bár a csoportban a gyepen van a fókusz, mindig azt kommunikálom, hogy nem jó, ha csak az van a kertben. Azt sem tartom jó iránynak, ami mostanság gyakori jelenség, hogy annyival elintézik a kertet, hogy a füvet körbeültetik babérmeggyel vagy leylandi sövénnyel. Számomra a kert olyan legyen, mint egy kiragadott kép a természetből: fákkal, virágokkal, élettel. És persze ezek mellett jó dolog a gyümölcsös és veteményes is. Ha egyszer elkészül a saját kertem, ott maximum a terület fele lesz gyep.

Az alábbi galériában tisztázzuk a leggyakoribb gyepápolással kapcsolatos tévhiteket, hogy idén #legyenzöld a te kerted is: