Nyilvános aktusnak voltam szemtanúja, de nem háborodtam fel, sőt
Több ismerősömtől hallottam már olyan történetet, hogy meglátott valamit, ami nélkül remekül ellett volna: például szemtanúja volt véletlenül meglesett vagy egyenesen a nyilvánosságnak szánt szeretkezésnek. A szerelmeskedő szülők vagy a testvér a pasijával tényleg ciki helyzet, nem beszélve arról, ha például egy közlekedési eszközön történik hasonló. Én viszont egy alkalommal olyan jelenetnek voltam először szemtanúja, utána résztvevője, ami kifejezetten kellemesen érintett, sőt, életem egyik legmeghatározóbb élménye maradt.
Kora nyári alkonyatkor történt, egy vidéki helyszínen Írországban, ahol akkortájt dolgoztam. Épp egy erdőben próbáltam kisétálni magamból a másnaposságot. Gyönyörű idő volt, mindenfele csicsergő madarak, lágyan zizegő lombok, sütött a kellemes, még nem agresszíven forró nap. Előző nap tartottuk az egyik kedves kolléganőm szülinapját, egy bárban kezdtük a bulit és a lakásán fejeztük be. Hajnali négyig ittunk, táncoltunk, tomboltunk. Másnap masszív másnapossággal ébredtem dél körül, nehezen tudtam kimászni az ágyból, de a fájdalomcsillapító és az ebéd nagyjából helyretett. A fejfájás és a hányinger elmúlt, helyette továbbra is zsongított az a nehezen megfogható, bágyadt, álomszerű, mégis békés állapot, ami gyakori velejárója a macskajajnak. Azt hiszem, ha teljesen éber és józan vagyok, egészen másként alakultak volna az események, amik séta közben köszöntöttek rám.
Már alaposan bent jártam az erdőben, amikor halk nyögésekre és sóhajtozásra lettem figyelmes. Először azt hittem, hallucinálok, és még ez is az előző éjszaka eredménye, de aztán előbukkant a két alak a fák közül. Szeretkeztek. A lány az egyik fának dőlt, a férfi mögötte állt. Ütemesen mozogtak. Olyan szépek voltak, mintha egy film forgatására csöppentem volna. De ez nem forgatás volt, hanem a valóság.
El is menekülhettem volna, ahogy valószínűleg meg is teszem, ha nincs rajtam az a furcsa, meditatív hangulat. Így csak álltam az ösvényen földbe gyökerezett lábbal, megbűvölve, néztem a magáról megfeledkezett párt, és – bevallom – átnedvesedett a bugyim.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de egyszer csak kinyílt a lány lehunyt szeme, és egyenesen rám nézett.
Az első gondolatom az volt, hogy elszaladok, de mégsem tudtam megmozdulni. A lány arcán a pánik helyett üdvözült mosoly derengett fel. Kinyújtotta a karját, és felém intett. A mozdulattól a férfi is feleszmélt. Észrevett, és először meghökkent, de amikor meglátta a nő hívogató integetését, ő is csatlakozott hozzá. Gyönyörűek voltak, mint Zeusz és Héra, mint akik az Olümposzról szálltak a földi halandók közé. Én pedig, mielőtt még gondolkozni kezdtem volna, odamentem hozzájuk és felemeltem a szoknyámat.
Közben lassan besötétedett, a madarak elhallgattak, kigyulladtak a csillagok. Én pedig úgy éreztem magam, mint a leghihetetlenebb mesében. Soha életemben ilyen intenzív erotikus élményem nem volt, mint amit ott, abban az ír erdőben, másnaposan, két vadidegen emberrel éltem át.
Utána egy órán át hevertünk a földön, nagyon furcsa volt, nem tudtam, hogy kell elbúcsúzni. Végül egyszerűen felálltam és elmentem anélkül, hogy visszanéztem volna. Nem szóltak utánam. Talán aludtak, talán ők is úgy érezték, így a legjobb.
Ma sem vagyok benne teljesen biztos, hogy mindez megtörtént. Az is lehet, hogy álmodtam, vagy talán túlfűtött erotikus fantáziám hozta létre az ál-emléket. Mindenesetre sosem szabadultam ki a hatása alól: azóta eltelt húsz év, de ha eszembe jut akár csak egyetlen pillanata is, máris újra átnedvesedik a bugyim.