Életveszélyes tökéletesség

Ókori Egyiptom

A szépségre való áhitat már az ókori Egyiptomban is jelentősen megnyilvánult – gondoljunk csak Kleopátrára, akire a mai napig a kor ideáljaként tekintünk. A nemesek ólmot és finomra őrölt antimon-szulfidot használtak szemfestékként, hogy hasonlítsanak isteneikre. A kohl egyrészt védett a szemfertőzések ellen, másrészt viszont szépen lassan mérgezte őket. És valljuk be, a mai biztonságos termékekkel sem készítenénk olyan sminket, mint ami akkoriban számított szinte szó szerint isteninek.

Erzsébet-kor

Feltűnt, hogy a középkori festményeken milyen magas a nők homloka? Nos, ez annak köszönhető, hogy már akkoriban is működött a képszerkesztés, habár természetesen nem úgy, mint napjainkban. A festők a kliens kérésére kicsit másképp ábrázolták az alanyokat, a kor szépségideáljainak megfelelően. Ennek ellenére a való életben is próbáltak a “tökéletességre” törekedni. Hajukat gyakran kitépkedték, ugyanis a magas homlok volt a kívánatos, de emellett ecetes oldatokkal is kenegették hajvonalukat, ami kimarta a bőr felső rétegét.

Továbbá a márványszerű, hófehér bőr elérésére is törekedtek, ennek érdekében ólom- és higanytartalmú kencékkel, ecetes, maró oldatokkal kezelték arcbőrüket. A fehér bőr a nemesség/arisztokrácia szimbóluma volt, a mai napbarnított ideál akkoriban azt jelentette, hogy az illető nem elég tehetős, így kénytelen a tűző napon dolgozni. És ne feledkezzünk meg a fullasztó fűzőkről, amik szintén ekkortájt jöttek divatba...

Viktoriánus tbc-kultusz

A történelem során többször is trendi lett a szó szerint beteges kinézet. Erre tökéletes példa a viktoriánus kor, amikor a tuberkolózis átalakította a divatot. A kívánatos megjelenés a tbc-s tünetekre hajazott: sápadtság, lázas szemcsillogás, törékeny kinézet. A nők ezért arzént fogyasztottak, vagy arzénos fürdőt vettek, hogy elérjék a vágyott, tökéletes megjelenést.

A 90-es évek „Heroin Chic” hulláma

Ó, azok a 90-es évek! Amikor minél vékonyabb volt egy nő, annál kívánatosabbá vált, mit sem számított az, hogy ez mennyire egészségtelen. A divatvilág a kimerültséget és az önpusztítást, étkezési zavarokat emelte piedesztálra, ahol a szépség mércéje a csontsovány és karikás szemű megjelenés lett. A kifutókon az éhségtől szinte ájuldozó szépségek vonultak végig, és a legtöbb nő arra vágyott, hogy olyan lehessen, mint ők. Aki akkoriban volt gyerek, a mai napig érezheti a saját bőrén is ennek a korszaknak a lenyomatát.