Mint sok minden más téren, az illemmel kapcsolatban is sokat változott a világ, manapság már nem annyira szigorúan neveljük a gyermekeinket. Nem várjuk el (többnyire), hogy mozdulatlanul és hangtalanul üljék végig a családi étkezéseket, nem csak akkor szólalhatnak meg édesapjuk jelenlétében, ha megszólítják őket, nem magázzák az idősebb családtagokat, nem kapnak taslit, ha elfelejtenek köszönni egy ismerősnek az utcán. És szintén mint sok minden más téren, ezzel kapcsolatban is mintha kicsit átestünk volna annak a bizonyos lónak a túloldalára. Az elmúlt napokban például többször is belefutottam abba a videóba a közösségi oldalakon, amelyben a Z generációnak kampányoltak, hogy öltözzenek fel elegánsabban, ha színházba mennek. Szomorúnak tartom, hogy eljutottam odáig, hogy valamire, ami két évtizeddel ezelőtt még teljesen természetes volt, most már meg kell tanítani a fiatalokat. Még szomorúbb, hogy a videó alatti kommentek felében amellett érveltek, hogy teljesen felesleges szépen kiöltözni a színházi előadásokra, az is éppen elég, ha valaki megveszi a jegyet.

Tény, hogy egy szép öltöny nem olcsó kategória, de sokszor nem drágább, mint a menő sportcipők, amiben a fiatalok flangálnak. Véleményem szerint az illem nem a pénzen múlik, hanem a hozzáálláson. Az is természetes, hogy számos illemszabály ma már túl szigorúnak tűnik, ezért kikopott a világunkból, ugyanakkor nem szabadna mindent elfelejteni. A jó modor nem valamiféle régimódi elvárás, hanem a mindennapi együttélés alapja, egyfajta „közös nyelv”, amely segít, hogy megértsük és tiszteljük egymást. Az udvariasság apró gesztusai – egy köszönés, egy „kérem” vagy „köszönöm” – olyan alapvető emberi kapcsolódási formák, amelyekre már egészen kicsi korban érdemes figyelmet fordítani.

Az óvodás évek különösen fontos időszak ebből a szempontból, hiszen a gyerekek ekkor tanulják meg, hogyan működik a világ: közösségbe kerülnek, kapcsolatokat építenek, és fokozatosan megértik, hogy másokra is figyelemmel kell lenniük. A szülők szerepe ilyenkor meghatározó, hiszen a kicsik elsősorban utánzással tanulnak. Így ha azt látják, hogy a felnőttek udvariasan, empatikusan viselkednek, ők is természetes módon veszik át ezeket a mintákat. A jó modor megtanítása pedig nem azt jelenti, hogy korlátokat állítunk, hanem épp ellenkezőleg: biztonságot adunk a gyerekeknek. Ha tudják, hogyan reagáljanak különböző helyzetekben, magabiztosabbá válnak, és könnyebben találják meg a helyüket a közösségben. Ehhez persze az kell, hogy ne utasítsunk, ne szidjunk, hanem teret adjunk annak, hogy játékosan, vidáman, példákon és szerepjátékokon keresztül sajátítsák el, hogyan illik viselkedni másokkal.

A galériában mutatjuk, mikkel érdemes kezdeni az illemszabályok tanítását: