Nem most kezdődött. Az anyámmal már egy jó ideje feszült a kapcsolatunk. A helyzet mostanra odáig fajult, hogy már nem igazán tudok megbízni benne. Rendszeresen kibeszél a hátam mögött. Imádja a saját hangját hallgatni; ha mesélsz neki valamit - hogy veled ez és ez történt - biztos lehetsz benne, hogy a következő pillanatban magához ragadja a szót és mond valami olyat, amivel igyekszik túllicitálni. Ha pedig megbetegszel, akkor ő hirtelen még betegebb lesz nálad.

Mindenkit manipulál, kihasznál: amikor még följárkáltam hozzá, nem volt olyan alkalom, hogy ne kért volna arra, csináljak meg valamit a lakásában. Neki persze soha nem jutott eszébe megkérdezni, hogy esetleg ő segíthetne valamit, amikor nálunk van. Ennek fényében talán jobban érthető, miért érzem magam rosszul a társaságában.

A gyerekeim ugyanakkor nagyon szeretik, nagyon szívesen vannak vele. Nem lenne tisztességes, ha rajtuk csattanna, hogy Anya nincs jóban a Nagyival. Mert bár követett el hibákat és bakikat a múltban, mégsem tartom jogosnak, hogy ezért fosszam meg őket a nagymama-unoka kapcsolattól. Elvégre mindenki megérdemel egy második esélyt! Úgyhogy kidolgoztam néhány olyan alapszabályt, amit betartva én is, a gyerekek is és anyám is boldog. Elárulom, mik ezek.

5 alapszabály, ami segít, hogy elviseljem az anyámat - csakis a gyerekeim kedvéért