Október első hétvégéjén két téma uralta le a Facebook hírfolyamomat: Taylor Swift új albumának megjelenése és az éjszakai óvoda híre — mindkettőnek örültem. A terézvárosi óvodák bejelentették, hogy Holdkuckó néven új kezdeményezést indítanak el: havonta egy pénteken bent alhatnak a gyerekek az oviban. Soproni Tamás, a kerület polgármestere kifejtette, hogy a kezdeményezés célja egyrészt a szülők tehermentesítése: „ad egy estét, amikor kettesben lehetnek, elmehetnek színházba, vacsorázni anélkül, hogy a gyerekfelügyelet gondot vagy kiadást jelentene“. (Vagy csak eltölthetnek egy estét otthon anélkül, hogy az ördögűző altatási rutint kelljen lenyomni az ovis gyerkőccel, aki hisztisre fárasztotta magát, mégsem akar elaludni — tettem hozzá magamban.) A másik cél pedig, hogy izgalmas élményt kínáljanak a gyerekeknek, hiszen az oviban aludni elég bulis tud lenni.

Éjszakai óvoda: nem kötelező, hanem lehetőség

Éjszakai óvoda egyébként külföldön több országban is működik, van, ahol pedig „műszakos ovi“ is van. Utóbbi azt jelenti, hogy oda kifejezetten olyan gyerekek járnak, akiknek a szülei éjszakai műszakban dolgoznak, tehát nekik nem a nappali, hanem az éjszakai felügyeletüket kell megoldani. Fontos különbség viszont, hogy a Holdkuckó program nem állandó éjszakázást jelent az intézményben, hanem alkalmankénti lehetőséget. Hazánkban sem újdonság egyébként a kezdeményezés: Szolnokon 2019-ben indítottak hasonló programot, és országszerte vannak ovik, ahol működik ilyen, ha nem is havi rendszerességgel.

Nekem az első gondolatom az volt, hogy „Bárcsak a mi ovinkban is lenne ilyen!“ Mert igenis nem könnyű megoldani a gyerekmentes estéket. Négyből sajnos csak kettő nagyszülőre támaszkodhatunk ezen a téren, de ők 50 kilométerre laknak, segítségüket inkább akkor kérjük, ha beüt egy betegség vagy szünet van az intézményekben, de mi nem tudunk kivenni szabadságot. És tudom, hogy ezzel is szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert sokaknál egyáltalán nem tudnak (vagy rosszabb esetben nem akarnak) besegíteni nagymamák. A bébiszitter pedig manapság luxus, az óradíjuk az egekben, különösen, ha három gyerekekre kell vigyázniuk, a mi kis településünk környékén ráadásul évek óta hiába keresnek az anyukák, nem vállal senki hasonlót. Hozzátartozik a képhez, hogy imádjuk az óvodát, ahova a gyerekeim járnak, nagyon színvonalas intézmény, remek személyzettel, a gyerekem is megbíznak az óvó nénikben és dadusokban, így jó szívvel bíznánk rájuk őket egy-egy éjszakára.

Sokan látták a pozitív szándékot és lehetőséget a kezdeményezésben — de persze az ellentábor. is népes és hangos. Megdöbbentett az a rengeteg negatív, felháborodott komment, amit az éjszakai óvodáról szóló posztok alatt olvastam, pedig már igazán hozzászokhattam volna az ősanyák és bezzegmamik éles reakcióihoz. Nem maradtak el a szokásosnak mondható „Minek szültél gyereket, ha csak teher, és már este sem akarsz rá vigyázni?“ jellegű szólamok, de többen írták azt is, hogy „nappal sem szívesen hagyom másra a gyerekemet, nemhogy éjszaka“. Többek szerint „ez nagyon rossz köznevelési irány“, mert az óvó nők nem bébiszitterek, valamint „nem normális, a gyereknek este otthon a helye, ha már napközben nem tud a szüleivel lenni“. De a „kedvenc“ kommentelőm aggódva vetette fel, hogy ha szerinte egy gyerek örömmel megy ilyen programra az oviba, akkor otthon biztosan nem kap elég figyelmet. A negatív kommentek többségéből sugárzott, hogy nem tudták értelmezni a program lényegét: egy alkalmi lehetőségről van szó, ami egyáltalán nem kötelező. Az pedig a szülő kompetenciája eldönteni, hogy a gyermeke vajon jól érzi-e magát az ovis pizsibulin vagy nem neki való.

Mit szólnak a programhoz a gyerekek?

A hétvégi közös reggelizés közben el is meséltem a lányaimnak, mit vezettek be a budapesti ovikban, és elsöprő lelkesedés volt a reakció. Ők is azt mondták, amit én, hogy bárcsak az itteni óvodában is lenne ilyen. A legnagyobb, már iskolás lányom le is biggyesztette a száját, hogy ő már biztosan kimarad ebből. Nem azt látták benne, hogy anya és apa le akarná passzolni őket, hanem a kalandot és az izgalmas élményt. Ha az óvodában esti alvás nem lenne ugyanis elég bulis, a pedagógusok olyan extra programokkal is készültek az eddigi két alkalomra, mint a kincskeresés vagy az indián tematikájú foglalkozások. Melyik gyerek ne imádná ezt?! Az aggódó kommentelőt megnyugtatva pedig elmondom, hogy nincsenek itthon (sem) elhanyagolva a gyerekeim, mégis örömmel mennének éjszakai oviba. Tiszta szerencse, hogy az ovisok nem látják azokat a megjegyzéseket, amelyek szerint ezzel sérül a lelkük és a fejlődésük, mert egész nap távol vannak a családjuktól. Hozzáteszem, az éjszakai ovi nem úgy néz ki, hogy a gyerekek ilyenkor 24 órát az intézményben töltenek, péntek reggel beviszik őket a szülők és csak szombaton mennek értük. Pénteken este 6-tól lehet visszavinni őket és másnap 8.30-kor elhozni őket, vacsorát és reggelit is kapnak. Az eddigi két Holdkuckót pedig a beszámolók alapján remekül sikerült, a szülők és a gyerekek is hálásak érte. Egyébként azt is hangsúlyozták, hogy az óvónők önkéntesen, plusz díjazás fejében vállalhatják a havi egyszeri éjszakai műszakot, szóval nem arról van szó, hogy önhatalmúlag túlóráztatják őket.

Részemről tehát örülnék ilyen lehetőségnek, a gyerekeim talán még nálam is jobban. De kíváncsi voltam, hogy ismerősi körben is olyan megosztó az ötlet fogadtatása, mint ahogy a közösségi oldalak kommentszekciójában láttam. A galériában mutatom, milyen válaszokat kaptam: