Ezért nem leszek koszorúslány a húgom esküvőjén
"Bár van köztünk négy év, mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz a húgommal, a vérségi köteléken túl a legjobb barátok is voltunk. Egészen addig, míg úgy 7-8 hónapja rá nem jöttem, hogy a párom megcsal; méghozzá a vele. Azóta minden megváltozott. Ez pedig még messze nem minden, augusztusban ugyanis már az esküvőjüket tartják. A testvéremnek pedig még ahhoz is volt elég bőr az arcán, hogy engem kérjen föl koszorúslánynak" - kezd bele történetébe az elkeseredett nővér.
"Amikor aztán megmondtam neki, hogy rám ugyan ne számítson, még neki állt feljebb. Közölte, hogy ő pedig már a ruhámat is megvette és nagyon ideges lesz, ha kiderül, ha azt a pénzt csak ki kellett dobnia az ablakon.
Sírva fakadt, érzéketlennek és haragtartónak nevezett, majd bontotta a hívást.
Viszont tovább is van...mondjam még? – ahogy a mesében is kérdezni szokás. Mert hogy nem csak a drága hugicám, a szüleink is teljesen kiborultak azon, hogy visszautasítottam a testvérem "nagyvonalú" felkérését.
"Tudod, Lexi és David nagyon boldogok együtt, igazán megérdemlik, hogy olyan esküvőjük legyen, amilyet csak szeretnének" – szúrta be a csípős megjegyzést anyánk, amikor pár napja átmentem hozzájuk vacsorázni. "Nem gondolod, hogy már bőven elég idő eltelt azóta, hogy szétmentetek Daviddal? Ne nyalogasd már folyton a sebeidet, igazán nem kellene ezzel többé foglalkoznod. Lexi pedig megérdemli, hogy boldog legyen" – tette hozzá.
Hiába, a szüleimnek ez olyan volt mint egy hatalmas arculcsapás. Apám ingerülten felpattant és fenyegetőzni kezdett; ha én ennyire önző vagyok, akkor bizony részéről fel is út, le is út. Kvázi kitagad...azóta nem beszéltem velük. Miközben folyton azon agyalok, vajon jól döntöttem-e vagy igazuk lehet és tényleg egy kicsit túlzásba estem?" – dilemmázik Mira.