Felvettem a férjem nevét - de ettől még nem lettem az alárendeltje
„Áh, én nem változtatom meg a nevemet, pláne a férjem nevét nem veszem fel csak azért, mert összeházasodtunk. Én attól még ugyanaz az ember vagyok. Nem az ő része, tulajdona. Pláne nem az alárendeljte, tulajdona.” – ilyen és ehhez hasonló magyarázatokat olvasok mostanában arról, hogy miért nem veszik fel egyre többen a férjük nevét. Amivel nekem semmi bajom nincs. Mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Csak nem értem, hogy egy döntéssel miért kel rögtön beszólni, véleményezni egy másik álláspontot, egy másik fajta döntést.
Én egész életemben utáltam a nevemet. Valószínűleg azért, mert utáltam azt is, akitől kaptam: az édesapámat. Ilyetén pedig alig vártam a napot, hogy végre elhagyhassam ezt a nevet és többé ne így kelljen bemutatkoznom. Persze, az irataimon még mindig ott van. A gyerekeimnek is tudniuk kell, hogy mi Anya lánykori neve. Az ovis-bölcsis papírokon is fel kell tűntetnem, hogy igen, én valójában Kis Rozália-ként láttam meg a napvilágot
Ám már nem kell annak lennem. Felnőttem, felnőttként már dönthetek arról, hogy nem akarok egy olyan emberrel együtt élni, akit nem szívlelek. És ugyanígy dönthetek arról, hogy a nevet, ami rá emlékeztet sem kell viselnem.
Nem volt számomra opció, hogy valaki ’NÉ’-je legyek. Kötőjelesen sem akartam. Egy új egység tagja szerettem volna lenni, egy családé. Egy olyan összetartó, boldog családé, amilyen nekem nem adatott meg. És számomra az én új családom egységét jelképezi az, hogy mindannyiunknak ugyanaz a neve, hogy a kisfiam is azt mondja, hogy mi vagyunk a Zubor család, mi 4-en, ahol Anyának is ugyanaz a CSALÁDneve, mint a család többi tagjának.
Hozzá kell tegyem: valószínűleg máshogy döntöttem volna, ha jó a viszonyom az édesapámmal. De nem volt. Minden döntés, minden választás mögött ok van. Az enyém mögött ez. Valaki másé mögött valami más. De ne azzal magyarázzuk a saját döntésünket, azt, hogy miért nem vettük fel a férjünk nevét, mert nem akarunk az alárendeltje, vagy a tulajdona lenni. Mert én se lettem az, csak azért, mert ma már Zubor Rozáliának hívnak.