Bár nagy kedvencem a Született feleségek, sosem tudtam igazán azonosulni a karakterekkel, mert akkoriban mikor először vetítették a tévében, el sem tudtam képzelni, hogy főállású anya legyek hosszú évekig. Oké, Bree a végére komoly karriert épített fel magának, de már csak azután, hogy felnőttek a gyerekei, addig háziasszony volt. Gaby is csak kényszerből dolgozott, amikor az anyagi helyzetük úgy kívánta, Susannek elvileg volt munkája illusztrátorként, de őszintén nem emlékszem, hogy valaha is láthattuk ténylegesen dolgozni. Lynette volt az egyedüli, aki valóban vágyott karrierre az anyaság mellett (és valljuk be: olykor helyette), de az ő karakterének történetében folyton a két szerep konfliktusa nyilvánult meg. Akárcsak Lynette, meg voltam győződve róla, hogy az anyaság 0-24-ben nekem kevés lesz, nem tesz majd boldoggá. De abban is hittem, hogy én sokkal jobban oda tudom majd tenni magam otthon és a munkahelyemen. Visszagondolva látom, hogy mennyire naív voltam…

A család tényleg főállás (tudna lenni)

Két gyermekünk van: 8 és 5 évesek, a lányom és a fiam születése után is másfél évet voltam otthon szülési szabadságon, majd visszatértem dolgozni. Az elsőnél rögtön teljes munkaidőben, a másodiknál már óvatosabban, részmunkaidőben indultam, de miután óvodás lett a kicsi is, visszamentem 8 órába. Könyvelőként dolgozom, hibrid munkavégzésben, heti 2 napot otthon vagyok home office-ban, illetve ha a gyerekek betegek, akár többet is kérhetek, rugalmas a főnököm. De a munkát persze el kell végezni, és amíg még gyakoriak voltak a bölcsis/ovis betegségek, rengeteget éjszakáztam, a kiégés szélére sodródtam. Most már talán túljutottunk ezen az időszakon, de a betegségek helyett az elszaporodó különórák és egyéb gyerekprogramok táblázzák be a naptáramat – és az agyamat.

A fiunk focizni jár heti kétszer, plusz ott vannak a hétvégi meccsek, a kisebbik pedig már tavaly nyúzott, hogy balettozni szeretne, akkor még ki tudtam menteni magunkat, de idén ősztől beadtam a derekam. Újabb heti két különóra. A férjem munkája elég kötött, ráadásul sokat utazik miatta, nagyszülők sajnos már nincsenek velünk, bébiszitter irtózatosan drága lenne, így az én feladatom, fuvarozni a gyerekeket a különórákra. Sokszor vagy nem tudok ebédelni, hogy letudjam a napi munkaórámat, vagy éjszakára marad a munkám egy része, hogy odaérjek időben az edzésre és a balettre. Szinte minden hónapban van 2 focimeccs, 2-3 szülinapi buli, családi összejövetelek és persze olykor mi is szeretnénk, csak úgy kirándulni, programozni. Mindezek mellett kéne bevásárolni, takarítani, a kertet ápolni, házi feladatot ellenőrizni, ruhákat és cipőket vásárolni, sütivásárra sütni, karácsonyi ajándékokon agyalni és még ezernyi dolgot tudnék felsorolni. Mindenben kapkodok, szétmorzsolódik a figyelmem és a türelmem is.

Kedvenc hashtagem: #SAHM

Mostanában sokszor eljátszom a gondolattal, hogy nem véletlenül mondogatják annyian, hogy anyának lenni igenis főállás. Irigykedve nézem a SAHM (stay at home mom) influenszerek tartalmait a közösségi oldalakon. Tudom, hogy amit bemutatnak, az a filterekkel felturbózott valóság, de a mostani zűrzavarban egyre inkább vágyom rá, hogy „csak” anyai szerepben kelljen helyt állnom. Jelenleg ugyanis azt érzem, hogy otthon és a munkahelyemen sem tudok megfelelően teljesíteni. Amíg régebben rémes jövőképnek tűnt, hogy napközben otthon főzzek-takarítsak, a gyerekek napirendje köré szervezzem az életem, ma már megkönnyebbülés lenne. Ki tudnék teljesedni abban is, hogy szülinapi tortát sütök, leutánozom Meghan Markle receptjeit, Bree-nél is szebb rózsákat nevelek és hasonlók.

Magyarországon létezik ugyan elvileg a főállású anyaság intézménye, ez a gyermeknevelési támogatás (GYET) elnevezésű ellátás, azonban csak a legalább három gyermeket nevelő nők igényelhetik, és maximum a legkisebb 8 éves koráig jár. Mintha azt mondanák, hogy egy vagy két gyerek nem jogosít fel arra, hogy csak az anyaságra koncentrálj! De nemcsak ez a felháborító ebben, hanem az összege is, mindössze havonta huszonpárezer forintot kapnak a főállású anyák, ennyire taksálják a „fizetésüket”.

Tudom, hogy a nőkön egyre nagyobb a nyomás, hogy szülés után is térjenek vissza a munkaerőpiacra. Én is szerettem volna, de be kellett látnom, hogy jelenleg ez a helyzet nem tesz boldoggá. Viszont nincs más választásom. Nem lehetek főállású anya, mert nem elég, hogy kiesne a keresetem, még pluszban kéne fizetnem TB-t, és a nyugdíjam miatt is aggódnom kéne. Ezzel szemben például az Egyesült Államokban a házastársak részesülhetnek a férj magánegészségügyi biztosításából, és nyugdíjra is jogosultak az ő keresetük alapján. Érthető, hogy ott miért van manapság is sokkal több stay at home mother: nem feltétlen azért, mert maradiak, hanem azért, mert választhatják.

Az alábbi galériában néhány gyors tipp, ha te is éppen mélyen vagy az anyaságban: