Március 5-ig még megvásárolható a 2024-es téli Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

A jelenetet látva mindenki, aki volt már hasonló szituációban – vagyis a magyar népesség 95 százaléka – pontosan átérzi a diák kínját. Számonkérik, képtelen válaszolni, ám segítség helyett csak megalázás jut neki. És hogy mit tanul ebből? Részben azt, hogy az olyan helyzetekben, amikor egy felnőtt faggatja valamiről, ő játssza a buta ember szerepét. Másrészt hogy a tudásunkról számot adni stresszes, kellemetlen dolog. És hogy az ilyen helyzetekben szorongania kell. Az ilyen élmények hatással vannak a gyerekek érzelmi intelligenciájának alakulására is. Minél több negatív hatás ér valakit fejlődése során, érzelmi intelligenciája annál inkább torzul. Persze nem arról van szó, hogy mindent az iskola nyakába akarnánk varrni – az érzelmi intelligencia már sokkal korábban, tulajdonképpen születésünktől kezdve fejlődik.

Mit nevezünk érzelmi intelligenciának?

Az érzelmi intelligencia (rövidítve EQ – ez az Emotional Quotient, vagyis érzelmi hányados rövidítése – vagy EI – azaz Emotional Intelligence, érzelmi intelligencia) definíció szerint az a képesség, hogy egy ember mennyire képes megérteni, kezelni, átérezni a saját és más emberek érzelmeit. Maga a fogalom az 1990-es években vált közismertté, miután a tudományos újságíró és pszichológus, Daniel Goleman 1994-ben megjelentette Érzelmi intelligencia című alapművét. (Amely 2024-ben ismét megjelent magyarul az Open Books Kiadó gondozásában.) Addig a tudomány nemigen foglalkozott azzal, mekkora szerepet játszanak életünkben az érzelmek. A sikert, az érvényesülést, végső soron a boldogságot sokkal inkább kötötték az IQ, vagyis az értelmi intelligencia fejlettségéhez. Az utóbbi évtizedekben aztán számos kutatás mutatott rá arra: érzelmi intelligenciánk legalább ugyanennyire fontos szerepet játszik abban, hogy kiegyensúlyozott, az élet adta helyzeteket, a kapcsolatainkban előforduló problémákat sikeresen megoldó emberek legyünk.

A családi minta

„A családi élet az első olyan iskola, ahol érzelmi leckéket sajátítunk el – írja a már említett Daniel Goleman Az érzelmi intelligenciában. – Több száz tanulmány mutat rá arra, hogy a gyerekek érzelmi életére mély és tartós hatással van az, hogy a szüleik miként bánnak velük: durván fegyelmezik őket vagy empatikus megértéssel fordulnak feléjük, közömbösek az irányukban vagy melegséggel veszik őket körbe – olvasható a könyvben. – Csak mostanában keletkeztek azonban olyan megbízható adatok, amelyek szerint már önmagában az hatalmas előnyt jelent a gyerek számára, ha a szülei rendelkeznek érzelmi intelligenciával. Az, hogy egy pár milyen módon kezeli a köztük megnyilvánuló érzéseket (amellett, hogy magával a gyerekkel miként bánnak), mélyreható leckéket tanít meg a gyerekeknek, akik igen éles eszű tanulók, ráhangolódnak a családban zajló legfinomabb érzelmi interakciókra is.”

Elérhető a YouTube-on egy alig több mint tízperces felvétel egy TedX-előadásról. (How To Raise Emotionally Intelligent Children címmel – a szerk.) Ebben az ausztrál író és előadó, Lael Stone beszél arról, hogyan nevelhetünk érzelmileg intelligens gyerekeket. Elmesél egy történetet saját szülői praxisából: egy este épp vacsorát készített, közben perceken belül kezdődő online előadására készült, amikor belépett a konyhába az ötéves kislánya, akin látszott, rettenetesen bántja valami, küzd, vívódik egy helyzettel. Lael megkérdezte: „Drágám, nem tudnád pár óráig még visszatartani az érzéseidet? Most nem érek rá.” A kislány átérezve a kérés képtelenségét, hitetlenkedve nézett rá, amikor megjelent tízéves nővére, bevitte a szobájába, és beszélgetni kezdett vele. Csakhamar kacagás, felszabadult társalgás hangjai hallatszottak az ajtó túloldaláról, majd amikor a lányok kijöttek, az ötéves olyan vidám volt, mint szokott. „Hogy csináltad?” – kérdezte Lael döbbenten a lányától. „Anya – felelte amaz –, én csak azt csináltam, amit te szoktál régen velem.” Ez a kis történet azt mutatja meg, hogy a példaadás nagyon fontos – talán a legfontosabb – az érzelmi intelligencia fejlesztésében.

Nem az számít, mit mondunk, hanem az, hogyan viselkedünk

Nekünk, magyaroknak persze nem kell Ausztráliáig mennünk, hogy fontos és megszívlelendő dolgokat halljunk erről a témáról. Hatalmas szerencsénk, hogy volt egy Vekerdy Tamásunk, akinél közérthetőbben és szórakoztatóbban kevesen tudtak beszélni az életünket, a gyerekeink fejlődését meghatározó kérdésekről. Vekerdy könyveiben, előadásaiban leírta az érzelmi intelligencia fejlesztésének – elsőre egyszerűnek tűnő, a gyakorlati megvalósításban azonban nagy figyelmet és kitartást igénylő – receptjét is. Az érzelmi biztonságot, mondta el előadásaiban, a család adja meg a gyereknek – elsősorban az anya. A szülő dolga, hogy elfogadja a gyereket olyannak, amilyen. Ne az legyen a célja, hogy olyanná tegye, amilyenné ő akarja – a szülő dolga hagyni, segíteni a gyerekét abban, hogy az legyen, aki. Nevelés, hangsúlyozta megannyiszor Vekerdy Tamás, nincs, csak kongruens, hiteles együttélés a gyerekkel: egy két-három-négy évest nem az érdekli, mit mondunk – ő abból szerzi az információt, ahogyan viselkedünk. Vele, önmagunkkal, házastársunkkal. „Ha a gyerek megtanulja – hallható Vekerdy egyik előadásában –, mit jelent elfogadni és viszonozni, akkor kialakul benne az érzelmi intelligencia, és egyben egy érzelmi biztonság. Biztonságban érzi magát. Azt érzi, hogy én (...) biztonságban vagyok. A külvilággal szemben ez engem burokként véd.”

„A szülő számára az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy tisztában van gyermeke érzéseivel, és képes együttérezni vele, vigasztalni vagy irányítani őt. A gyerekek számára, akik az érzelmeket elsősorban a szüleiktől tanulják meg, ez azt jelenti, hogy képesek uralkodni az indulataikon, tudják késleltetni a vágyaikat, motiválják önmagukat, megértik a más emberek által adott szociális jelzéseket, valamint kezelni tudják az élet hullámvölgyeit.” Az előző idézet már John Gottman és Joan DeClaire Gyerekek érzelmi intelligenciája – Nevelés szívvel-lélekkel című, a Jaffa Kiadónál 2024-ben (újra) megjelent könyvéből való. Ebben a két szerző amellett, hogy útmutatót kínál a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséhez, megállapítja: bizonyos szülők tehetséges érzelmi tanárok, mások csapnivalóak. Könyvükből a szülők azt tanulhatják meg, milyen viselkedésmintákkal fejleszthetik gyermekük érzelmi intelligenciáját.

Az egész életet meghatározza

Daniel Goleman írja a könyvében, hogy arra, aki úgy éri el az érettséget, hogy nem sikerül megszereznie az érzelmi műveltséget, felnőttként komoly veszélyek leselkednek. „Az érzelmi intelligenciában megmutatkozó hiányosságok széles körű kockázatokat jelentenek, a depressziótól kezdve az erőszakos életmódon át az evészavarokig és a kábítószer-használatig” – fogalmaz a szerző. Éppen ezért nagyon fontos, hogy szülőként igyekezzünk a lehető legtöbbet tenni gyerekünk érzelmi intelligenciájának fejlesztéséért, amibe a megfelelő iskolaválasztás is beletartozik. „Genetikailag mindannyian öröklünk bizonyos érzelmi beállítottságokat, ezek határozzák meg temperamentumunkat – írja Goleman. – Csakhogy az érintett agyi hálózatok rendkívül képlékenyek; a temperamentum nem egyenlő a sorssal. Az érzelmi leckék – amelyeket gyerekként otthon és az iskolában sajátítottunk el – alakítják ezeket az érzelmi hálózatokat, és hatásukra jártasabbak (vagy éppen járatlanabbak) leszünk az érzelmi intelligencia alapjaiban. A gyerekkor és a kamaszkor alatt fontos lehetőségek nyílnak az egész életünket meghatározó, alapvető érzelmi szokások kialakítására.”

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin téli lapszámában olvasható! Még kapható!

Az alábbi galériából megtudhatod, hogyan mérheted fel gyermeked érzelmi intelligenciáját: