Gondolkodtál valaha azon, hogy miért nem fog emlékezni a gyereked élete első lépéseire vagy a második szülinapján tartott bulira? Ha megpróbálod felidőzni óvodás éveidet, valószínűleg neked is csak homályos emlékeid lesznek. Ennek oka egy jelenség, amit gyermekkori amnéziának neveznek – ez az első életévek emlékeinek természetes és fokozatos elvesztését jelenti. A pszichológusok szerint a gyermekkori amnézia az agy fejlődésének normális része, és azok az emlékek, amelyeket nem mesélnek el újra és újra – vagyis nem erősítenek meg –, idővel elvesznek.

Amikor emlékezetről beszélünk, általában arra a képességünkre utalunk, hogy képesek vagyunk felidézni az élettapasztalatokat. Az epizodikus emlékezet a halántéklebenyben található hippokampuszhoz kötődik, ami születéskor még nem éri el véglegesen fejlett állapotát. A hippokampusz körülbelül 4 éves korra éri el a teljes fejlettségi szintet, körülbelül ettől kezdve emlékeznek hosszú távon is a gyerekek dolgokra. Minél idősebb egy gyerek, annál tartósabbak lesznek az emlékei.

A gyermekkori amnéziához hozzájárul az is, hogy az első életévekben nem tudunk még folyékonyan beszélni arról, ami történt velünk. A beszédünk csak nagyjából 3 éves korunk körül válik folyékonnyá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisgyerekek egyáltalán nem emlékeznének arra, hogy mik történetek velük. Egyszerűen arról van szó, hogy ezek az emlékek nagyon hamar eltűnnek.

A legtöbb felnőtt legkorábbi epizodikus emléke körülbelül 3 éves kora körülről származik, csak nagyon kevesen emlékeznek bármire is korábbról. Ám a tudósok úgy vélik, hogy kora gyermekkorunk emlékeit 7 éves korunktól egyre gyorsuló ütemben veszítjük el. Egy kutatás szerint 5 és 7 éves koruk között a gyerekek több mint 60 százalékát fel tudták idézni annak, ami 3 évesen történt velük, 8-9 évesen viszont már csak a 40 százalékát. Ezek az emlékek azonban nem tűnnek el végleg a süllyesztőben, ezt pedig az érzékszerveinkkel befogadott ingereknek és a hozzájuk kötődő érzelmeknek köszönhetjük. Egy kellemes illat például sok-sok évvel később is képes az édesanyánk képét vagy akár jelenlétét is felidézni.

Szülőként azonban előhívogathatod a gyerekedből akár az első éveinek emlékeit is, ha sokat mesélsz neki azokról a dolgokról, amik akkor történtek, és nézegetitek együtt a családi fotóalbum képeit is. Ha a nyelv és a tudatos emlékezés segít, akkor nem tűnnek el nyomtalanul a csecsemő- és kisgyermekkor történései. Vagy legalábbis nem az összes.

És hogy érdemes-e ennek ellenére nagyszabású szülinapi bulit rendezni egy egyévesnek, vagy moziba vinni egy kétévest? Mindenképpen! Akkor is fontos, hogy élményeket szerezz a csöppségnek, ha nagy valószínűséggel nem fog rá emlékezni később. A közös élmények ugyanis elsősorban azért fontosak, hogy szorosabbra fűzzék kettőtök – vagy az ő és a többi családtag, hozzátartozó – kapcsolatát és segítsenek a kicsinek megérteni a világot. Lehet, hogy nem fognak emlékezni arra, hogy aznap, amikor 2 éves, 3 hónapos és 5 napos volt, az állatkertben töltöttétek a délutánt, de emlékezni fog az állatok nevére meg arra, mi az az állatkert. És talán arra is, milyen jó érzés volt, hogy abban a néhány órában csak rá figyeltél, csak vele foglalkoztál.

A kisgyerekek nem csak a hippokampuszhoz kötődő epizodikus emlékezet segítségével tanulnak, ezek az emlékek pedig születésüktől fogva nagyon fontos részét képezik a fejlődésüknek. Hiszen emlékek segítenek abban is, hogy megjegyezze, hogyan kell felülni vagy fogni a kanalat. Igazán nem mondhatjuk tehát, hogy nem tanulnának semmit életük első évében, és hogy nem emlékeznének nagyon is fontos dolgokra.

Az emlékeket tehát érdemes megerősíteni, arra azonban mindenképpen törekedj, hogy az alábbi kerülendő viselkedésmintákból ne lehessenek emlékei a gyerekednek: