Kötelező családi program a temetőbe járás november 1-jén? Anyukákat kérdeztünk
Az őszi szünet nemcsak az erdőben kirándulásról, a falevelek és gesztenyék gyűjtéséről, a bekuckózós estékről szól, hanem hangsúlyos szerepet kap az elmúlás és a halál is. Október 31-re esik halloween, ami ugyan alapvetően angolszász ünnep, de itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. November 1-jén következik mindenszentek napja, a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, november 2-án pedig halottak napja, mely az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szóló ünnepnap. Évszázados szokás, hogy ilyenkor az emberek felkeresik, megszépítik elhunyt hozzátartozóik, szeretteik sírját, síremlékét, virágot, koszorút és mécsest helyeznek el, még azok is, akik nem vallásosak.
Egyre hangosabb a vita annak kapcsán, hogy vajon helyes-e a halloweent itthon ünnepelni, illetve egyáltalán ártunk-e azzal a gyerekeknek, ha a halált rémisztő jelmezekkel és egy halom cukorkával kapcsolják össze. De érdekes módon arról kevesebb szó esik, hogy a mindenszentek és hallottak napja hagyományaiba mennyire vonjuk be őket. Vigyük-e őket is magunkkal a temetőbe? Ha igen, mit mondjunk nekik erről a szokásról? Régebben az elmúlás természetes része volt az életnek, a gyerekek is megtapasztalták, hiszen több generáció élt együtt, az emberek általában otthon hunytak el, nem a kórházban. Mostanra ez megváltozott, az elmúlás pedig többszörösen tabu lett.
Nálunk a november eleji temetőlátogatás nemcsak az elhunyt szeretteinkről szól, hanem az élőkről is, mert ilyenkor látogatjuk meg a tőlünk messzebb élő családtagokat. Számomra kedves hagyomány, amiből nem szerettem volna, ha a gyerekeim kimaradnak, így kiskoruktól kezdve jöttek velünk. Elvarázsolta őket a gyertyák meggyújtása, ahogy a temető virágdíszbe öltözik, ahogy pedig nagyobbak lettek, persze jöttek a kérdések is a halálról. Mivel sajnos édesapám halálával ezt a kérdést pár éve áttárgyaltuk a nagyobbal, a kisebbek miatt pedig újra és újra előkerül, ma már gond nélkül beszélünk az elmúlásról, a szívemnek pedig kedves, ahogy a gyerekek sokszor megkérdezik, mikor megyünk újra gyertyát gyújtani.