Jó hír viszont, hogy a tanulás nem mindig és nem feltétlenül kínszenvedés: ha jól csináljuk, időnként örömteli és motiváló élmény a gyereknek, akár kényszer alkalmazása nélkül is. A kulcs természetesen a bizalom, a sok dicséret, és a vágy, hogy megértsük, mi érdekli valójában a gyerekünket.

Építsük fel hát gondos munkával a tanuláshoz való pozitív hozzáállást, és próbáljuk a gyerek számára „muszáj” helyett belső motivációvá tenni az iskola csodálatos világát.

Motivációk

A tanulásra való motiváció általában kétféle lehet: a külső motiváció az, amikor a gyerek a jó jegyért, dicséretért, vagy épp a büntetés elkerüléséért tanul. Belső motiváció esetén maga a tanulás, a felfedezés, a sikerélmény okoz örömet külső jutalmak helyett. A cél így elsősorban az, hogy a külső motivációt fokozatosan belsővé alakítsuk. Ehhez persze nem elég egy-egy jutalom vagy néhány elmaradt büntetés: inkább figyelemre, türelemre és kapcsolódásra lesz szükség.

A gyerek akkor válik fogékonnyá a tanulásra, ha érzi, hogy fontos és szerethető a szülő számára. Ha valamiért ellenáll nekünk, például halogatja a házi megcsinálását, nem biztos, hogy lustaságból vagy szemtelenségből: ilyenkor inkább frusztrált, szorong, vagy egyszerűen csak elfáradt. Mielőtt a tanulásra terelődik a szó, érdemes kapcsolódnunk hozzá, ehhez gyakran elég pár perc közös játék, egy jó beszélgetés vagy egy hosszú ölelés.

Kevesebb beszólás

„Miért csak hármas lett?” Neked is kicsúszott a szádon hasonló? Pedig a motiváló mondatok („Nagyon ügyesen próbáltad megoldani a feladatot!”) sokkal többet érnek, mint a fenti példánk. Ha a gyerek gyakran érzi úgy, hogy teljesítménye nem elég jó, könnyen kialakulhat benne a kudarckerülő attitűd, vagyis inkább feladja a próbálkozásokat, csak nehogy elbukjon. Dicsérd tehát konkrétan, mondd, hogy büszke vagy rá, tetszik neked, hogy nem adta fel elsőre – és hasonlók.

Galériánkban további tippeket találtok a sikeres motiváláshoz!