Nem ismerek statisztikát, mely arról szólna, hogy a szülők hány százaléka bukott már le a Mikulás és a Jézuska kilétével kapcsolatban. Hány szülő lett meggyanúsítva azzal, hogy bizony az ajándékokat ő veszi meg és nincs is télapó!

Biztosan sokunk lepleződött már le félig vagy teljes egészében. Én nem felejtem el azt a karácsonyt, amikor megtörtént a szembesítés. Szenteste a gyerekem, még az ajándékbontás előtt valahogy kiszabadult a konyha ‘fogságából’ (ők ott valami kreált indokkal szoktak segíteni az apjuknak, míg én kipakolom az ajándékokat a fa alá), elosont a nappali félig behajtott ajtajáig, belesett, majd meglátta, ahogy én épp négykézláb görnyedve rakosgatom a csomagokat. Csak arra lettem figyelmes, hogy a férjem annyit mond “Hát te hogy kerülsz ide? “mely kérdésre a gyerekem csak annyit kérdezett vissza, válasz gyanánt, hogy

Ez volt az a pont, amikortól el kezdett kételkedni a gyerek a nagyszakállú létezésben és onnantól kezdte komoly válaszokat kellett adnom, minden mikulást, télapót, jézuskát érintő kérdésre.

A gyerekek nem kertelnek egymás között: az oviban, a suliban szemrebbenés nélkül felvilágosítják egymást a nagyszakállú valós kilétének tényéről.

Ilyenkor törődjünk bele, hogy vége a varázsnak? Engedjük, hogy a valóság utat nyerjen, ezzel öljük meg a karácsony szellemét? Hagyjuk, hogy a felismerés -melyet tini gyerekeink már 100%-ban birtokolnak- elfújja a csodát, a várakozás örömét, a mókát?

NEM!

Ez az, aminek utóljára kell elillannia ezen ünnepkör kapcsán!

Figyeld meg: ha kitartóan ragaszkodsz a mikulás és a télapó létezéséhez, a nagyok is elengedik józan érveiket, szemet hunynak és veled utaznak ebben a mesében.

Galériánkban 6 ötletet mutatunk arra, hogy a decemberi ünnepek a varázslat jegyében telhessenek