Hogyan töltsük hasznosan és szórakoztatóan az időt egy 6 hónapos babával?

Egy néhány hónapos gyereket etetni, altatni, sétáltatni, szórakoztatni, elérni, hogy ne nyafogjon, ne elégedetlenkedjen, ne legyen szomorú, magányos, ugyanakkor tanuljon meg játszani és pihenni önállóan is, majd mindezeket non-stop váltogatni a lehető legideálisabb ütemben: a korai anyaság kimerítő, tudatosságot, számolást, odafigyelést, empátiát igénylő feladata. Sokszor kólint fejbe a fáradtság, gyakori a kudarc, a terveim folyton borulnak és újraíródnak, de itt nincs betegszabadság, se egy kis üdítő lógás, csak sorjáznak a napok a maguk egyszerre monoton és kifejezhetetlenül élménydús módján.
Van, akinek mindez lazábban megy, mások – mint én – furtonfurt erőfeszítenek, koncentrálnak, gondolkodnak, kétségbeesnek, idegeskednek, terveznek, beosztanak. Most elmesélem, milyen trükkök, ötletek, programok népesítik be a fél éves fiammal közös napjainkat, hogy a stressz és az aggódás mérgei minél hamarabb kimosódjanak a testemből és a lelkemből, s hogy ne csak a túlélés legyen a közös hagyományunk abban az időszakban, amikor egy baba már túl van az eszik-alszik-sír fázison, de a kölcsönös játék, beszélgetés, segítő eszközök nélküli séta még túl messze van.
Séták, járművezések – csak úgy
Nyughatatlan, izgő-mozgó természet vagyok, szeretek mozgásban lenni, utazni, ez pedig épp ellentétes a lelassult kisbabás létezéssel. A babakocsi nálunk korlátozott használatú, mert egyrészt a fiam nem mindig szereti, másrészt döcögős vele a BKV-zás, harmadrészt a régi bérház, ahol lakunk, se tárolót, se liftet nem használ, úgyhogy még ketten is bonyolult lecipelni az elsőről. Így az ergo baby vált a legjobb barátunkká. Minden nap „kirándulunk”, az oltásszezon lecsengése óta csinálom a road movie-t, ahogy tudom – jöhet busz, villamos, hév, fogaskerekű, metró, szinte mindenen ültünk már a fiammal, mert a helyváltoztatás és más környezetben, a város távolabbi pontjain való séták engem, a monoton zakatolás és az ablakon kibámulás pedig őt nyugtatja meg.
