Holnap mindenki gombóccal a torkában megy iskolába – és nem egy dolgozat miatt

Azon szerencsések közé tartozom, akik csak a hírekből értesültek az iskolai bombariadókból, nem a gyerekem tanára hívott vagy a KRÉTA app értesített, az elsős kislányom intézményét nem érintette. Másik 268 oktatási intézményt – legalábbis a cikk írásáig ennyi került nyilvánosságra – viszont igen, ami ijesztően nagy szám. Ez már rég nem az a bombariadó prank, aminek gondolatával az én diákkoromban sokan eljátszottak, ha témazáró előtt álltak, és persze néhányan véghez is vitték. Ha jól emlékszem, gimiben én is átéltem egy bombariadót, kitessékelték minket az udvarra meg az iskola elé, és ott vártunk 1-2 órát, amíg tűzszerészek átvizsgálták az épületet, majd mehettünk vissza. Nem mintha az udvaron biztonságban lettünk volna, ha valódi bombaveszély lett volna, ez is mutatta, hogy senki nem vette komolyan a fenyegetést, de a protokollt végig kellett csinálni. Ez persze még más világban volt, amikor még elképzelhetetlennek tűnt, hogy ártatlan gyermekeket akarna bárki is tömegével felrobbantani Európa közepén.

Szélnek eresztett diákok, mobil nélkül
A rendőrség beszámolója szerint csütörtök hajnalban érkeztek a fenyegető e-mailek az iskolákba, ugyanabból a forrásból. A levelet is közzétették, ami személyes véleményem szerint hol rémisztőnek, hol nevetségnek hat a Google-fordítónak köszönhetően, de ez a lényegen nem változtat. Nem tudni (és lehet, hogy nem is fogjuk megtudni), hogy mi volt a levélküldők szándéka, de ha a pánik- és zavarkeltés, akkor azt sokszorosan elérték. A közösségi médiában és ismerősöktől órák óta olvasom, hogy a felsős diákokat, gimnazistákat a legtöbb iskolából egyszerűen hazaküldték, miután közölték, hogy bombariadó van. A szülőket igyekeztek értesíteni a tanárok vagy az intézmény más dolgozói, a tanulók viszont nem kaphatták vissza a reggel leadott mobiltelefonjaikat, így ők nem tudtak beszélni szüleikkel. Nem tudták megnyugtatni az anyjukat, apjukat, hogy jól vannak, nem kaphattak ők sem pár megnyugtató szót, hiszen kirakták őket az iskolában az utcára anélkül, hogy bárkit el tudnának érni vagy tájékozódni tudnának a káoszban.
Ez a vészhelyzet is rámutatott arra, hogy az a rendelet, miszerint reggel kötelező elvenni a diákoktól a telefont, és csak a tanítási nap végén kaphatják vissza, finoman szólva sem átgondolt. Nagyon sok diáknak például mobilappban van a tömegközlekedéshez szükséges bérlete, a telefonját használja bankkártyának. Azon nézi a menetrendeket, a térképet, és még hosszasan lehetne sorolni. A legtöbben nem tudják fejből a családtagjaik telefonszámát, hiszen abban nőttek fel, hogy a mobil mindent megjegyez helyettük. Ugyanígy a közösségi oldalakra sem tudnak belépni idegen eszközről, mert a kétfaktoros hitelesítéshez általában szükség van a saját telefonra.
Hosszasan lehetne sorolni, hogy miért van szükség mobilra bombariadó idején, de talán annak a 11 éves érdi kisfiúnak az esete mutatja a legjobban, akit órákig nem talált a családja. L. Lóránd az újbudai Petőfi Sándor Általános Iskolába jár, amit szintén bombariadó miatt ürítettek ki. A kisfiú egy darabig osztálytársaival volt, de aztán nyoma veszett, nem ismeri a pesti közlekedést, és nem volt nála mobiltelefon, így nem tudták elérni. Felnőttként persze kapcsolunk, hogy ilyenkor a legjobb, ha bemegyünk egy étterembe, bankba, bárhova és segítséget kérünk, de belegondolni is szörnyű, mennyire meg lehetett rémülve a 11 éves fiú.

Az alsósok számára ez nem üres fenyegetés, hanem maga a rémület
Ahogy rettentően megijedhettek azok az alsósok is, akiket ma délelőtt kiküldtek az iskolából a bombariadó miatt. Őket nem engedték haza szüleik nélkül, de mivel sokukért nem tudtak rögtön jönni, meg kellett oldani az elhelyezésüket másik intézményben. Most képzeljük el, mit élhet át az a 6-7 éves kisdiák, akire ráparancsolnak, hogy azonnal öltözzön, pakoljon, hallja a bomba meg riadó szavakat, és rémült, összezavarodott tanárok kísérgetik egy idegen helyre, ahol várakozniuk kell. Az alsósok még nem értik, hogy annak kicsi az esélye, hogy valóra váltják a fenyegetést, számukra nagyon is valóságos, hogy felrobbanhat az iskolájuk. A gyermekpszichológusok nem győzik hangsúlyozni, hogy a kicsiknek mennyire fontos a biztonságérzet, és éppen azt veszítik el a gyerekek a bombariadó által.
Ráadásul sorra érkeznek a hírek, hogy Európa-szerte több országban volt a közelmúltban hasonló bombariadó-láz az iskolákban, ami szülőként még nagyobb félelemmel tölt el. Most már nem csak amiatt kell aggódnunk reggelente, hogy meglegyen a tesicucc és az aznapi házi feladat? Jegyezzük fel minden reggel milyen ruhában ment iskolába a kislányunk, kisfiunk, mert ki tudja…? Sok szülőnél olvastam az elmúlt órákban, hogy nyomkövető eszközt rak ezután a gyereke iskolatáskájába, hogy legalább mindig tudja merre jár. Valószínűleg a mai események után új protokollt fognak kidolgozni az iskolai bombariadók esetére, és szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezetnek be, és az is biztos, hogy most már nem a témazárók meg röpdogák miatt fogunk izgulni a legjobban…