Elég sok cikk, tanulmány jelenik meg, ami azzal riogat, hogy a digitalizáció és a technikai vívmányok megfosztják a mostani és az elkövetkezendő generációkat a valódi gyerekkortól. De vajon tényleg ennyire borús a helyzet? Kétségtelen, hogy az okoskütyük és az internet terjedése miatt riasztó mértékben megnőtt a gyermekek képernyőideje (és valljuk be, nemcsak a gyerekeké, a felnőtteké is ugyanúgy). Persze régebben is néztünk tévét, de ha a csatornákon nem volt éppen nekünk tetsző műsor, akkor kikapcsoltuk és más tevékenységet kerestünk. Manapság viszont a streamingnek és a YouTube-nak köszönhetően non-stop találhatunk olyan tartalmat, amit szívesen nézünk, akár órákon át. Sokszor idézem fel én is a lányaimnak, hogy az én gyerekkoromban csak akkor tudtunk mesét nézni, amikor azt adták a tévében, de ők, akik a Netflixen és a Disney+-on nőnek fel, ezt már elképzelni sem tudják — hozzáteszem, évek óta nincs már klasszikus tévé-előfizetésünk.

A digitalizáció és a kütyüzés sajnos a beszédfejlődésre is negatív hatással bírhat, amit szintén egyre több felmérés, vizsgálat tanúsít. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy régebben is voltak olyan gyerekek, családok, akik órákat tespedtek a kanapén a tévét bámulva, akiknél a készülék egész nap ment bekapcsolva háttérzajként, akiknél a mese csak ritkán jelentette a könyvet. Ez tehát nem mai jelenség. A szülőnek akkor is felelőssége volt abban, hogy határokat húzzon a képernyőidő terén, de tény, hogy ez manapság nagyobb kihívás.

Nem leszek álszent, hiszen mint fentebb is írtam, nálunk sem tilos a mesenézés, de igyekszünk tartani bizonyos szabályokat. Fontosnak tartom például, hogy a képernyőidőt meghaladja a nagymozgásos tevékenység, lehetőleg szabadtéren. Ugyanígy a játékok és egyéb kütyük terén is az arany középúton próbálunk haladni. Korosztályuknak megfelelően hagyjuk felfedezni a „modern“ játékokat, nem kapok frászt például a játéktablettől vagy a rajztáblától, mert mellette rengeteget rajzolnak hagyományos ceruzával, filctollal. Szerencsére azt tapasztalom, hogy csak azért, mert a mai gyerekek már a digitális világban nőnek fel, nem lehet azt mondani, hogy elvesztették az érdeklődésüket az analóg játékok, elfoglaltságok iránt.

A következők például egészen biztosan ugyanakkora örömet okoznak a mai gyerekeknek is, mint az előző generációknak: