Mióta anya lettem, sok máshoz hasonlóan a karácsony és az adventi várakozás is átértékelődött bennem. Korábban is ez volt a kedvenc ünnepem, a szüleimtől hozom ezt valószínűleg, hiszen anyukámmal kiskoromtól kezdve közösen készítettük el az adventi koszorút, majd dekoráltuk a lakás minden pontját, a karácsonyfát pedig mindig apukámmal díszítettük fel. De aztán — valószínűleg a közösségi oldalak hatására — a karácsony valahol nálam is elkezdett a külsőségekről szólni, hogy ki hány lájkot kap a koszorújára és az otthoni girlandjára. Négy éve viszont, amikor a legnagyobb lányom először karácsonyozott úgy, hogy be is tudta fogadni, az egész karácsonyozás szerencsére visszafordult az örömszerzésbe. Sosem felejtem el, amikor először meglátta az óriási, feldíszített karácsonyfát, és áhítattal kiáltotta el magát, hogy „Faaaaaaaa!“ És azóta is ez van előttem, amikor elkezdünk készülődni az ünnepekre: a csillogó gyermeki szempárok.

Ha belegondolunk, összességében nem sok évünk van, amíg a gyerekek még hisznek a mesékben, a varázslatban, éppen ezért, amíg ez tart (a legidősebb nálam 6 és fél éves), igyekszem kihasználni. Élvezem, hogy decemberben minden reggel izgatottan kelnek fel, hogy felfedezzék, mit művelt megint az Elf manó. Élvezem, hogy levelet írnak vagy rajzolnak a Télapónak, meg lefekvés előtt elsuttogják a Jézuskának a karácsonyi kívánságaikat. És hogy óriási örömmel szaladnak le a karácsonyfához, ha 24-én csenget a Jézuska, hogy nálunk járt. Az ő hitük a mi, felnőttek ünnepét is varázslatosabbá teszi.

Na, persze ezt a hitet nem mindig könnyű fenntartani, mert azért valljuk be, a karácsony körül elég sok furcsa dolog van, amit a gyermeki logika nem tud kibogozni. Ahogy más anyukákkal beszélgettem, középsős-nagycsoportos kortól már jönnek nehéz kérdések, amelyeknél minden kreativitásunkat be kell dobni, hogy kielégítő választ adjunk, de az ünnepi meséket se leleplezzük le.

Az alábbi galériában összegyűjtöttem ezeket a kérdéseket és a lehetséges frappáns válaszokat is: