Szakértők nem véletlenül kongatják egyre hangosabban azt a bizonyos vészharangot, hiszen a legfrissebb felmérések szerint a gyerekek aggasztóan sok időt töltenek képernyő előtt: a 8-12 éves korosztálynál napi 5,5 óra az átlag, de a tinédzsereknél akár 8 óra is lehet. De mit lehet tenni ez ellen? A digitális tér ingereivel szemben egyre nehezebb felvenni a küzdelmet, a tiltás nem elég, olyan offline tevékenységeket kell kínálni alternatívaként, amelyek fel tudják venni a versenyt az online világgal. Néha a legnehezebb kérdésekre a legegyszerűbb dolog a válasz, és ez igaz a jelen esetben is, mert világszerte egyre több tini tölti az idejét egy „egyszerűnek” tűnő játékkal a mobilja vagy számítógépe nyomkodása helyett.

Mi a kendama lényege?

A kendama története a 17–18. századi Japánig vezethető vissza, ahol elsősorban felnőttek szórakoztatására szolgált, később azonban az oktatásban és a hagyományőrzésben is szerepet kapott. Az elnevezés a japán kard („ken”) és labda („tama”) szavakból tevődik össze, a fa ken három különböző méretű csészével, valamint egy heggyel rendelkezik, a labdát pedig zsinór köti hozzá. Az ügyességi játék lényege, hogy a labdát a különböző csészékbe vagy a hegyes tüske végére juttassuk, majd egyre kombináltabb trükköket láncoljunk össze. A játékmenet alapja a ritmus, az egyensúly és a kézügyesség összhangja.

Kendamázás közben minden mozdulatra koncentrálni kell, ezért felér egy meditációval, és éppen ez a mindfulness teszi vonzóvá a 21. században is. Ez nem egy olyan tevékenység, ami közben lehet a háttérben sorozatot nézni, elővenni az okostelefonunkat, hogy megnézzük az értesítéseket, itt 100 százalékosan figyelni kell a saját testünkre, a ritmusra, a jelen pillanatra. A kendama ezért fejleszti a fókuszt, a türelmet, a finommotorikus készségeket, a kitartást, valamint a stresszkezelésben is segít. „Szülőként csodálatos megfigyelni, amikor a fiunk órákra elvonul megtanulni egy új trükköt, ahogy flow-ba kerül, türelmet és fókuszálást tanul, ahogy nem ciki ezzel játszani, hanem sorra csatlakoznak hozzá a haverok” – mondja egy anyuka ismerősöm, Könyves-Ruzsányi Edó, akinek fia tavasszal lett a kendama szerelmese.

Egyedül, mégsem magányosan

Az elmúlt években a kendama különösen a fiatalok körében lett népszerű: a japánok új trükköket és stílusokat kezdtek kikísérletezni, mostanra pedig világszerte egyre többen gyakorolnak otthon vagy parkokban összegyűlve. A kendama ugyanis magányos játéknak tűnik, mégis erős a közösségépítő ereje. Szerveznek nemzetközi versenyeket, világbajnokságot is.

A kendamában szuper az is, hogy a fa játékon kívül nem kell más hozzá, hogy belekezdhessünk, így könnyen elérhető bárki számára. Könnyen magunkkal vihetjük, így szinte bárhol és bármikor lehet gyakorolni. Először természetesen az alaptrükköket kell megtanulni, mint például a „big cup”, a „small cup” vagy a „spike” mozdulatok, majd ezekből lehet tovább építkezni. A kendama nem instant sikert, hanem lassú, fokozatos fejlődést ad. TikTokon, Instagramon és YouTube-on rengeteg videó található a témában, tehát a játéknak van online vonatkozása, de a gyakorlás megmarad az offline, valós térben.

A z és az alfa generáció kendamázik, de mivel játszottak a régi korok gyerekei? Nosztalgiázzunk!