Két szülő, két nevelési stílus: hogyan csináljuk jól?
Forrás: pexels/Brett Sayles
Az egyik szülő szerint elég egy puszi és egy mese (vagy kettő) lefekvés előtt, a másik szerint viszont fogmosás nélkül nincs kegyelem: az egyik dédelget, széltől is óv, a másik jobban hisz a fegyelemben. A szülők különböző családokból jöttek, más-más gyerekkort, mintát, sebeket és tapasztalatokat hoznak, a szerelem viszont nem válogat, így családalapítás után sokakat ér villámcsapásként, hogy apa és anya különböző nevelési stílusban hisz. Mást gondolnak arról, meddig lehet fent maradni, szabad-e mesét nézni, vagy hány percből áll a képernyőidő, a két vélemény között pedig ott reked a gyerekük, aki gyorsan kiszagolja, kitől mit és hogyan érdemes kérni.
„Anya, de hát apa azt mondta, hogy ma nem kell fürdeni!” Ismerős ez a mondat? Igen, a gyerek pontosan tudja, kinél mit lehet elérni, és hogyan kell azt csinálni. Egyikünk engedékenyebb, másikunk szigorúbb, és ebből az eltérésből időnként miniháború kerekedhet a gyerekszoba kellős közepén.
De azért ne essünk kétségbe: az, hogy különbözőek vagyunk, egyáltalán nem baj, sőt, ez teljesen természetes. A különbség nem ellenség: ha te a „beszéljük meg” típus vagy, a párod meg az „ideje lefeküdni, és kész” kategóriára esküszik, az még nem tragédia, hisz a gyerek legalább több nézőpontot lát, ami később segíti az alkalmazkodást. A lényeg az, hogy ne gyengítsétek egymást, hanem egészítsétek ki: anya empátiája és apa következetessége tökéletes kombináció lehet, csak közben is maradjatok egy csapat.

Ha valamiben nem értetek egyet – például hogy járjon-e a gyerek külön zongorára vagy sem –, ne a konyhaasztal fölött vitázzatok, miközben a gyerek majszolás közben folyamatosan fülel. Ő ebből csak annyit hall, hogy anya és apa összevesztek miatta, ez pedig senkinek sem jó. Hagyjátok a döntést estére, amikor már elaludt, akkor nyugodtabban meg tudjátok beszélni a vitás kérdést, és könnyebben megy a kompromisszumkötés.
Nem kell mindenben egyetérteni, de legyenek fix pontok: például, hogy a hazugság sosem fér bele, vagy hogy a tisztelet mindenkinek jár. Ha ezekben megfelelő egységet mutattok, a gyerek biztonságban érzi majd magát.
Lesznek viszont olyan napok is, amikor minden terv borul: a gyerek túl későn fekszik, a tablet a kezében marad, a vacsora pedig popcorn lesz. Ilyenkor engedni kell a káosznak, semmiképp ne egymást hibáztatva: inkább gondoljatok a bölcs mondásra, miszerint vannak az elvek, és van a valóság. Tökéletes nevelés, pláne tökéletes szülő nem létezik, csak szerető, odafigyelő emberek vannak, akik minden erejükkel próbálják ezt a gyereknevelésnek hívott misztériumot jól csinálni.










