Miért ne lehetne jó anya az a nő, akinek béranya hozza világra a gyerekét?

Szombaton egy üres negyedórámban pörgettem az Instagramot, és ekkor láttam Lily Collins édes babafotóját, amivel világgá kürtölte büszkeségét és örömét: megszületett első gyermeke. Reflexből nyomtam rá a lájkot, de közben meglepődtem a híren, legutóbbi képein nyoma sem volt a várandósságnak. A fotó mellé írt szövegből aztán gyorsan kiderült, hogy a színésznő és férje béranya segítségét kérték a kicsi kihordásához. „Welcome to the center of our world Tove Jane McDowell. Words will never express our endless gratitude for our incredible surrogate and everyone who helped us along the way. We love you to the moon and back again…” (magyarul: „Üdvözlünk a világunk középpontjában, Tove Jane McDowell. Szavakkal nem lehet leírni azt a végtelen hálát, amit a hihetetlen béranyánk és mindazok felé érzünk, akik segítettek minket ezen az úton. Nagyon-nagyon szeretünk.”
A cikk írásáig majdnem 2,5 millió lájk érkezett a fotóra, de a kommenteket nézegetve kitűnik, hogy nagyon sokakban indulatokat váltott ki Lily bejelentése. Rengetegen kritizálták, amiért nem saját maga, hanem béranya hozta világra a gyermekét. A legdurvább kommentelők szerint gyakorlatilag vásárolt magának egy bébit („Ez nem az Amazon, hogy rendelj magadnak egy kisbabát” – írta valaki), mások szerint a béranyasággal kihasználta egy másik nő testét, miközben ő megőrizhette vékony alakját („A gazdag nők megtehetik, hogy másnak passzolják le a terhességet.”). Van, aki pedig azt kritizálta, hogy miért nem az örökbefogadás mellett döntöttek a férjével, ha a színésznő nem tudta kihordani saját gyermeküket.

Miért jelent stigmát a béranyaság?
A béranyaság gyakorlata az EU-ban nem legális az Európai Tanács 2016-os döntése óta, így Magyarországon sem lehet béranyát fogadni. Az Egyesült Államokban viszont mostanra bevett gyakorlatnak számít, és mindkét oldal részéről szigorúan szabályozott. Etikai szempontból sokan megkérdőjelezik a béranyaságot, leginkább azért, mert a béranyákat testileg-lelkileg nagyon megviselheti a terhesség és a babától való elvállás. Ugyanakkor sok párnak, nőnek ez jelenti az egyetlen módot arra, hogy saját gyermekük születhessen, ha például valaki nem tudja kihordani a magzatot. És miért lenne ez elítélendő? Ha már a tudomány és a jogi környezet lehetővé teszi ezt az opciót, teljesen természetes, hogy szeretnének vele élni – már, aki meg tudja fizetni. Mert tény, hogy általában a béranyaságnak borsos ára van, ezért a jómódúak kiváltságának számít, és talán ez az egyik legfőbb oka, amiért annyian támadják.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az USA-ban nemcsak akkor fogadhat valaki béranyát, ha egészségügyi akadálya van saját várandósságának, hanem gyakorlatilag indoklás nélkül is lehetséges. Tehát, ha valaki egyszerűen tart a terhességtől vagy annak következményeitől, fizethet béranyának. Lily Collins esetében is többnyire azért született ennyi negatív komment, mert viszonylag fiatal (jövő hónapban 36 éves lesz, ami egyébként termékenység szempontjából már túl van az ideális életkoron), sikeres és vékony. És mivel azt nem osztotta meg a posztban, hogy miért döntöttek a béranya mellett, rengetegen arra következtettek, hogy csupán az alakját vagy karrierjét féltette. De még ha így is van, miért érzik egyesek úgy, hogy joguk van ítélkezni, és kapásból rossz anyának leírni Lilyt? Ha nem egészségügyi oka volt döntésének, lehet, hogy az vezette, hogy szigorú szerződés köti az Emily Párizsban következő évada(i) miatt, amit ha felrúg, több tucat másik ember megélhetését (is) veszélyezteti. Nem inkább ez a gondoskodó, anyai döntés, ami nemcsak saját, hanem mások érdekeit is nézi? Szerintem amúgy az sem teljesen ördögtől való, ha a testét féltette, mert arra is bőven látunk példát, hogy egy anya nem tudja feldolgozni a szüléstől megváltozott testét, és ez a frusztráció rányomja bélyegét a gyerekével való kapcsolatára.

Így védte meg Lily Collinst a férje
Felesleges egyébként spekulálni, miért választották ezt az utat, ha úgy döntöttek, hogy nem osztják meg, azt tiszteletben kell tartani. Enélkül viszont még inkább alaptalan kritizálni és vádaskodni. Mint amikor szúrós szemmel néznek a játszótéren arra az anyukára, aki 10 percig a telefonját nyomkodja, amíg a gyereke békésen homokozik – és fogalmuk sincs arról, hogy előtte és utána egész nap csemetéjével játszik, foglalkozik, csak mondjuk válaszolnia kellett egy hivatalos megkeresésre, esetleg befizetett néhány számlát. Számomra ez, ami leginkább felháborító: nem látnak bele mások életébe, mégis instant ítélkeznek, ebben az esetben egy frissen anyává vált nőről. Mert Lily Collins édesanya, még akkor is, ha nem ő hozta világra gyermekét.
Szerencsére férje, Charlie McDowell filmrendező és forgatókönyvíró nem hagyta szó nélkül a rájuk zúduló cseppet sem kedves kommentáradatot. „Rendben van, ha nem vagy szakértő a témában. Rendben van, ha nem vagy tisztában vele, miért lehet valakinek szüksége béranyára azért, hogy gyereke születhessen. Rendben van, hogy függetlenül attól, mit feltételezel, nem ismered a pár valódi motivációját. Az is rendben van, ha kevesebb időt szentelsz arra, hogy utálattal teli szavakkal fröcsköld tele a világot, különösen ha egy ilyen gyönyörű kislányról van szó, aki rengetege szeretet hozott az emberek életébe. Egyelőre ennyi, mert éppen bekakilt, és mennem kell pelenkát cserélni.” Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy mic drop…