Azzal kezdeném, hogy nem vagyok az a típus, aki a technika minden vívmányától visszatartja a gyerekeit, mert hiszek abban, hogy ők már az a generáció, akiknek életéből nem maradhat ki a digitalizáció. Egyéves korig tévétilalom volt nálunk, de azóta már nézhetnek bizonyos meséket, bár a férjemmel igyekszünk a képernyőidőt erősen korlátozni, mind idő, mind tartalom terén. Bevallom, néha kudarcot vallunk, mert ha összecsapnak a fejünk felett a hullámok, a határidők és a betegségek, akkor Bogyó és Babóca vagy Bing nyuszi lesznek kis ideig a digitális bébiszitterek. Tudom, nem jó, de vészmegoldás. Ugyanakkor abból nem engedünk soha, egyetlen nap sem, hogy közösen olvasunk meséket. Még ha hullafáradtan dőlnek be az ágyba egy izgalmas nap végén, akkor is kérik a mesét, fejenként mindenki egyet választhat, és ennek nagyon örülök. (Még akkor is, ha legszívesebben én is egy gyors jóéjt puszi után mennék aludni.) Egy szabályom van esténként: csak „rendes“ könyvet vagyok hajlandó olvasni, a különböző akcióval dúsított, interaktív könyveket maximum nappal vesszük elő.

A meseolvasás és -hallgatás segít lelassulni, megnyugodni, a világítós, hangot adó stb. könyvek viszont gyakran éppen az ellenkező hatást érik el. A gyerekek nyilván ezeket is szeretik, és amúgy tényleg vannak jópofák közöttük, de a felpörgetésen kívül az is a bajom velük, hogy elviszik a fókuszt az olvasásról. Tapasztalatom hiába van akár történet szőve a különböző interakciók köré, nem az érdekli a gyerekeket, hanem hogy kinél van az elemlámpa, ki világíthat, ki nyomhatja meg a hangot adó gombot, ki rakhatja ki a könyvbe ágyazott puzzle-t és hasonlók… Az írott és olvasott mese éppen azért értékes, mert teret enged a fantáziának, ráadásul a gyerekeket ezernyiféleképpen fejleszti. A mai világunk éppen eléggé pörgős, rengeteg inger ér kicsiket és nagyokat, ezért nem tartom szerencsésnek, hogy a mesekönyvek világát is akciókkal akarják feltuningolni.

A digitális interaktív könyvektől ezért már engem is elkap a frász, hiába megy a marketing, hogy megszerettetik a gyerekekkel az olvasást, szerintem éppen ellenkező hatást érnek el. Ugyanúgy ahogy egy tévénézésen felnőtt óvodás sem fogja szeretni az olvasást iskolás korában, úgy a digitális interaktív e-bookok után sem lesz vonzó a klasszikus mesekönyv. Unalmasnak fog tűnni, hiszen csak szöveg és kép, ami nem mozog, nem világít, nem ad hangot, nem szagos – a kis fejekben kell vagy kéne megtölteni plusz varázzsal, csak éppen ha nem ezt szokják meg a gyerekek, akkor a fantáziájuk nem kapcsol be. Elvész a mese varázsa.

És hogy mit olvassunk, ami interakció nélkül is kellően izgalmas? Mutatok pár kedvencet az alábbi galériában: