Megkérdeztem hát tucatnyi ismerőst – az anyák után pedig következzenek az apai vélemények.

Nekem a legnehezebb feladat az volt, hogy ne hasonlítgassam a gyermekemet más gyerekekhez (hol tart, hány foga van stb.), mert mindenkinek eltérő a fejlődési üteme, másban ügyes. Aztán ahogy cseperedett, megtanulni és megtalálni azt az utat, amivel hatékonyan, nem megijesztve, az ő szintjén tudom elmondani a veszélyeket, mire figyeljen, mi az, amit vegyen észre. Érzékenyítés, megbeszélés, közös élmények, meseolvasás, sok dicséret, ha nemet mondok mindig magyarázat hozzá. Nagy vonalakban ennyi – Alex

A lányom esetében a kiskamaszkorra szavazok, mint legnehezebb időszakra. A felső tagozat kezdetétől, 10-11 évtől kb. Itt jönnek azok a változások, amik nem csak Őt, de minket is megviselnek. Testi fejlődés, amely lelki nehézségeket is okoz. Ezzel együtt jár, hogy lassan mindent „jobban tud”, és nehéz elmagyarázni neki, hogy nem biztos, hogy így van. Ugyanakkor a következő percben kenyérre lehet kenni! Hullámvasút ez az időszak. – Gábor

Nekem nincs túl nagy tapasztalatom. Szerintem mindent meg lehet szokni, csak addig nehéz. – Árpi

Galériánkban további tanulságos véleményeket találtok!