Dr. Brené Brown, a szégyen és sebezhetőség kutatója szerint: „A szégyenérzet egy olyan mélyen gyökerező érzés, amely azt sugallja, hogy nem vagyunk elég jók. Amikor nem beszélünk róla, felerősödik. Amikor kimondjuk és feldolgozzuk, elveszíti az erejét.”

Ez az üzenet különösen fontos nekünk, anyáknak. Ha nem nézünk szembe a szégyenérzettel vagy a tehetetlenség érzésével, akkor ezek egyre mélyebbre áshatják magukat, és hosszú távon kimerültséget, túlterheltséget, sőt, akár kiégést is okozhatnak.

Miért érezzük ezt?

A társadalmi elvárások – és sokszor a saját magunkkal szembeni elvárásaink – hatalmas terhet rónak ránk. Egy kutatás szerint – amelyet dr. Sophie Havighurst és Ann Harley pszichológusok vezettek a Melbourne-i Egyetemen – az anyák érzelmi állapotát nagyban befolyásolja, hogy mennyire érzik úgy, hogy megfelelnek az ideális anyaképnek.

A közösségi média különösen erős hatással van ránk ebben. Amikor más anyák gondosan szerkesztett képeit látjuk a tökéletes családi pillanatokról, könnyen azt hihetjük, hogy mi valamit rosszul csinálunk. De a valóság ennél sokkal összetettebb.

Mit jelent pontosan az „elég jó” anyaság?

Az „elég jó anyaság” koncepciója Donald Winnicott brit gyermekpszichológustól származik. Ő azt mondta, hogy egy anya nem kell, hogy tökéletes legyen. Elég az „elég jó”.

De mit is jelent pontosan ez az „elég jó”? Meg tudjuk ezt fogalmazni magunknak?

Ez egy olyan kérdés, amit sokan felteszünk, de a válasz legtöbbször ködös marad. Gyakran inkább azt tudjuk megfogalmazni, hogy mitől érezzük magunkat nem elég jónak:

• ha kiabáltunk,
• ha türelmetlenek voltunk,
• ha nem figyeltünk oda eléggé.

De attól, hogy néha hibázunk, még nem vagyunk rossz anyák.

Az „elég jó” anyaság azt jelenti, hogy:

• Reagálunk a gyermekünk szükségleteire, de nem mindig azonnal és tökéletesen – elég, ha többségében sikerül.
• Képesek vagyunk helyrehozni a kapcsolatot, ha hibázunk – ha például kiabáltunk, bocsánatot kérünk és azon vagyunk, hogy jelen legyünk a gyermekünknek úgy, ahogy szüksége van ránk.
• Nem áldozzuk fel teljesen önmagunkat az anyaságért és a gyermekünkért, hanem egyensúlyra törekszünk. A mi érzelmi jóllétünk a gyermekünk jóllétére is hatással van.
• Megengedjük magunknak, hogy emberek legyünk, akiknek vannak rossz napjaik, fáradtságból fakadó türelmetlenségeik és hibáik.

Dr. Dan Siegel, a gyermeki agy fejlődésének egyik vezető kutatója szerint: „Azok az anyák, akik képesek saját érzelmeiket felismerni és kezelni, sokkal nagyobb érzelmi stabilitást adnak át a gyermekeiknek is.”

Vagyis az „elég jó” anyaság valójában nem azt jelenti, hogy mindig minden rendben van, hanem hogy a kapcsolódásunk a gyermekünkkel rugalmas és helyreállítható. Nem a tökéletesség a cél, hanem az érzelmi kapcsolat fenntartása.

Hogyan segíthet a tudatos érzelmi önreflexió?

Ha felismerjük és elfogadjuk a nehéz érzéseinket, akkor azok nem fognak irányítani minket. De hogyan csináljuk ezt a mindennapokban?

1. Ne nyomjuk el az érzéseinket! – Ha szégyent vagy tehetetlenséget érzünk, próbáljuk meg kíváncsisággal figyelni és legyünk egy kicsit detektívek: mi váltotta ki ezt az érzést?

2. Beszéljünk róla! – Ahogy Brené Brown is mondja, a szégyen akkor veszti el az erejét, ha kimondjuk. Beszélgessünk olyan anyákkal, akik megértenek minket!

3. Naplózzuk le! – Írásban is feldolgozhatjuk az érzéseinket. Az érzelmi napló vezetése, mint önreflexiós gyakorlat segíthet abban, hogy tisztábban lássuk, mi zajlik bennünk.

4. Tanuljunk többet az érzelmekről! – Minél jobban értjük, hogyan működnek az érzelmeink, miért születnek meg bennünk, miként támogatnak és védenek meg minket, annál könnyebben kezelhetjük őket.

Hogyan lesz könnyebb, ha ezzel tudatosan foglalkozunk?

Amikor megengedjük magunknak, hogy „csak” elég jó anyák legyünk, az hatalmas könnyebbséget hoz. Ha tudatosan dolgozunk a saját érzelmeinken, akkor csökken a szorongásunk, a szégyenünk, a tehetetlenségünk vagy épp a stresszünk. Ennek köszönhetően több erőnk marad a valódi kapcsolódásra, és az anyaság is kevésbé lesz terhes.

Dr. Kristin Neff, az önelfogadás és önegyüttérzés kutatója így fogalmaz: „Minél inkább elfogadjuk magunkat a tökéletlenségeinkkel együtt, annál kiegyensúlyozottabbá válik az életünk, és annál könnyebb lesz a szülőség is.”

A félreértések elkerülése végett azonban egyértelműen kifejteném, hogy az elfogadás nem egyenlő a belenyugvással. Azzal, hogy elfogadod, aki most vagy, és ahogy most érzed magad, még nem kell, hogy ezt az állapotot véglegesnek és megváltoztathatatlannak gondold. A jelen helyzet elfogadása szükséges ahhoz, hogy innen kiindulva meg tudd tenni azokat a lépéseket, amik elvisznek a célodhoz. Például az alacsonyabb szorongás- és/vagy stressz-szinthez.

Légy tudatosabb az érzelmeiddel!

Ha szeretnéd jobban megérteni az érzelmeid működését, és eszközöket kapni ahhoz, hogy könnyebben kezeld a szégyent, a stresszt és a tehetetlenséget, akkor érdemes mélyebben foglalkoznod az érzelmekkel. A Mom Balance Tudástárban egy ingyenes webinárral vezetünk be téged is az érzelmi egészség világába. A webinárt ide kattintva tudod megtekinteni.

A webinárban fontos infókat adunk az érzelmi mítoszokkal kapcsolatban, amik megnehezítik a mindennapjainkat, hogyan lenne érdemes az érzéseinkkel foglalkozni, és mit tehetünk annak érdekében, hogy önmagunkat és a gyermekeinket is támogathassuk az érzelmi egészség felépítése és megőrzése érdekében.

Ha szeretnél ezen az úton tudatosan végigmenni, kattints a linkre, és nézd meg az ingyenes Mom Balance webinárt!