A stressz nem a levegőből jön

A stresszhelyzetek mögött gyakran régi érzelmi és viselkedési minták húzódnak – erről már nagyon sokszor írtam, vagy hallhattad tőle az ANYA LELKE mindset podcastban. Ezek olyan berögződések, amelyeket gyermekkorunkból, korábbi tapasztalatainkból, akár generációkon át örökölt sémákból hozunk magunkkal. Ezek a minták irányítanak minket akkor is, amikor reggel a gyerek hisztizik, késésben vagyunk, és úgy érezzük, mindjárt felrobbanunk. A testünk automatikusan reagál – szapora szívverés, izzadás, remegő kéz –, és a tudatos gondolkodás ilyenkor háttérbe szorul.

Miért nem működik a „csak lazíts” elv?

Mert ezek a mélyen gyökerező minták nem egy pillanat alatt íródnak át. A „lazíts” üzenet olyan, mintha egy ház repedező falára ráfestenénk még egy réteg vakolatot, remélve, hogy így minden rendben lesz. Pedig először az alapokat kell(ene) megerősíteni. Azokat a belső folyamatokat kellene a helyükre tenni, amelyek stresszhelyzetben beindulnak: a gondolatainkat, az automatikus érzelmi reakcióinkat, és a testünk válaszait. Vagyis a mindsetünket, az érzelemszabályozásunkat és az idegrendszerünk működését.

Hosszú távú munka, ami megéri

A jó hír, hogy ezek a minták átírhatók – de nem varázsütésre. Apró, következetes lépések kellenek hozzá. Minden reggel egy picit másként reagálni. Minden nap egy-egy olyan pillanatot teremteni, amikor figyelünk magunkra, a testünkre, az érzéseinkre. Mert ha csak akkor akarunk „lazítani”, amikor már minden borul, az már késő. A napi gyakorlás mind a három területen kardinális: mindset, érzelem, idegrendszer. – Akkor is, ha épp nem feszülünk.

Ezért is hangsúlyozzuk újra és újra: ingatag alapokra nem lehet várat építeni. Az önszeretetünk és a saját belső stabilitásunk adja azt a fundamentumot, amire a kiegyensúlyozottságunkat építeni tudjuk. Ha nem dolgozunk ezen tudatosan, akkor minden stresszhelyzet kibillent minket, és sosem érezzük magunkat igazán a helyünkön. Mert a kapacitásunk nem lesz elég ahhoz a terheléshez, amit a mindennapok jelentenek.

Automatikus testi válaszok

Amikor stresszelünk, a testünk bekapcsolja a „harcolj vagy menekülj” üzemmódot. Ezt nem lehet akarattal kikapcsolni. De tudatos jelenléttel, érzelmi egészséggel és szomatikus gyakorlatokkal új mintákat alakíthatunk ki. Ezeknek a megfelelő alkalmazása segítenek abban, hogy idővel ne a régi, ösztönös reakcióink vezessenek minket, hanem képesek legyünk másként válaszolni a mindennapi feszültségre.

Lépésről lépésre haladni – ez a kulcs

Az érzelmi és testi mintáink átírása nem sprint, hanem maraton. De már az első lépésektől érezni fogod a változást. Egy apró szokás, napi 5 perc önmagadra fordított idő, egy tudatos légzőgyakorlat vagy akár egy önmagadnak írt kedves üzenet is elindíthat valami újat benned. Viszont ezt is érdemes jól átgondolva üzemeltetni. És ez nem jelenti azt, hogy bonyolultan kell csinálni.

És az is rendben van, ha most még nem tudod, mik ezek a lépések és hogyan is kezdj bele. Mert ezt nem neked kell tudnod, hanem a téged kísérő, hozzáértő szakembernek. Sajnos azonban az a tapasztalatunk, hogy a szakemberek jelentős részének fogalma sincs, hogy milyen utat kéne bejárnunk. Ezért is alapítottam meg több, mint 3 évvel ezelőtt a Mom Balance-ot. Mert mi nem érünk rá várni, szükségünk van az útra, amit be kell járnunk.

Ha szeretnél Te is elindulni, akkor adjuk az első lépést. Érdemes letöltened az ingyenes Önszeretet e-könyvünket, ami segít abban, hogy ezt a folyamatot biztonságos, stabil alapokra építhesd fel. Az ingyenes e-könyvet innen töltheted le.

Önszeretet nélkül nincs nyugalom

Sokan azt gondolják, hogy az önszeretet luxus. De valójában az az alap, ami nélkül az anyaság szinte biztosan stresszes és hullámzó marad. Az önszeretet nem önzés. Az önszeretet tudatos odafigyelés a saját szükségleteinkre, a határainkra és arra, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni, tisztelni és becsülni.

Képzeld el, milyen lenne, ha nemcsak elméletben tudnád, hogyan lehetnél nyugodt, hanem a tested, az idegrendszered és a gondolkodásod is képes lenne rá. Ez elérhető – de csak úgy, ha a varázspirulák keresése helyett a lassú, apró lépések megtételére fókuszálunk. Nem a könyvek elolvasásától leszünk jó édesanyák, hanem az aktív cselekvés – a változás és a változtatás – által.

Ebben az egészben nem vagy egyedül. Még én is szembe találom magam a belső kétségekkel, a tehetetlenséggel vagy épp azzal, hogy nem veszem észre a testem apró jelzéseit. De csinálom, és messze jobb a helyzet, mint amikor az anyai kiégés spiráljaiban szenvedtem és ítélkeztem önmagam felett.

Zárásként…

Senki sem lesz egyik napról a másikra türelmes, nyugodt és stabil. Minden egyes tudatos pillanat, minden önmagad felé tett kedves gesztus közelebb visz ahhoz, hogy ne csupán túléld a mindennapokat, hanem valóban jelen legyél. Önmagadért. A gyerekeidért. És azért, hogy az anyaság ne folyamatos stressz legyen, hanem egy olyan utazás, amit mi magunk alakíthatunk. A válaszaid és a módjaid - akár hiszed, akár nem – ott vannak benned. Csak a felszínre kell hozni őket. Akár egyedül, akár segítséggel.