A diákok szeretik azt, hogy...

• a telefon, amit eddig a felnőttek tiltottak vagy korlátoztak - mondjuk elvették tanóra előtt, kirakatták a tanári asztalra, vagy megszabták, naponta hány percet-órát használható -, most nemhogy legális, de nélkülözhetetlen eszközzé vált, és akár fél napokat is a kezükben lehet.
• új funkciókat fedezhetnek fel rajta, amik lehetnek száraz, unalmas, de nagyon izgi dolgok is.
• megszűnt a szigorú kontroll. A tanár nincs jelen, az pedig nem jellemző, hogy egy szülő gimnazista gyereke mellett ül naphosszat, azt figyelve, kész van-e már a házi feladat.
• akkor állnak fel, amikor akarnak, nincsenek padokba kényszerítve. Tornázhatnak, ugrabugrálhatnak, és akkor fintorognak, amikor nekik tetszik, senki nem vág be érte figyelmeztetést.

• ehetnek és ihatnak óra közben. Szendvicset, meleg kaját, kávét, üdítőt, teljesen mindegy, senki sem látja.
• tökmindegy, milyen ruhát viselnek, akár pizsamában vagy alsónadrágban is részt vehetnek az órákon.
• saját maguk oszthatják be az idejüket. Sok feladatot nem real time-ban kell megoldani, hanem azon szakaszában a napnak, amikor számukra a legmegfelelőbb, és közben végezhetnek párhuzamos tevékenységeket is.
• nem kell átöltözniük a tesiórákhoz sem (lásd kettővel feljebb).
• nem kell reggel 6-kor felkelni. Eltűnik a mindennapos utazásokkal keletkezett időveszteség, az álmosságtól bedagadt szem, a hajnali metrózás átmenetileg múlttá vált. Plusz senki sem látja, ha esetleg elalszanak a nulladik órán.
• össze tudnak dolgozni barátokkal, osztálytársakkal. Korábban is sok páros vagy csoportos feladat volt, de most akkor is megtehetik, ha egyéni munkát kapnak (ennek a tanárok nyilván kevésbé örülnek…)

• nem kell elviselni a hülye osztálytársakat. Csak azokkal kell – cseten, videón - érintkezniük, akiket bírnak (kivéve, ha a tanár megszabja a párok és csoportok összetételét, de ez ritka).
• ha egy online óra 20-30 perc. 45 percet kibírni offline is embert próbáló feladat, online pedig egyenesen rémálom – legalábbis szerintük. Általában véve szabadabban élnek, mint a „rendes” iskolában.

A diákok nem szeretik azt, ha...

• a tanár több csatornán kommunikál: egyszerre ad feladatot e-mailben, Facebookon, az e-naplóban, a Google Classroomban, stb.
• az órát vagy a konzultációt a tanár nem órarend szerint tartja, hanem összevissza.
• nincs legalább néha online konzultáció. Legalábbis egy részük nem szereti. Mások kifejezetten értékelik.
• amennyiben mégis van online konzultáció, akkor a technika démonja keresztbe tesz: elmegy a hang, recseg az éter, az osztálytársak viccből lehalkítják, amikor a tanár őket kérdezi.
• az online óra kiteszi a 45 percet.

• a házi feladatoknál a tanár instrukciói nem egyértelműek. Ezt online ráadásul sokkal nehezebb tisztázni, mint élőben.
• néhány tanár mindenképp végezni akar az anyaggal, ha esik, ha fúj: lohol, és rengeteg feldolgoznivalót ad, amit szerintük képtelenség teljesíteni.
• a felnőttek nem veszik figyelembe, hogy egy középiskolásnak is lehetnek technikai nehézségei, eszközbeli korlátai: néha nem működik a net, tönkremegy a telefon, több ember használ egyetlen gépet a családban stb.
• a szülők állandóan mellettük ülnek annak ellenére, hogy gimiben ez már kevésbé jellemző.
• nem lehet találkozni a jófej osztálytársakkal. A csetelés kevés, most már belátják.
• nem lehet találkozni a jófej tanárokkal. És nagyon hiányzik az ofö…
• egyáltalán sehova nem mehetnek, nemcsak a suliba.
• nem lehet kimenni focizni az iskolaudvarra a gyönyörű tavaszban.
• nincsenek szünetek. Meglepő, de sok diáknak hiányzik a 15 perc, a büfé előtti sor, a csacsogások a lányvécé előtt.
• nem ballaghatnak el, nem szerenádozhatnak, és nem tarthatnak bankettet, így nem vehetnek méltó búcsút azoktól, akiket szerettek.
• És azt sem szeretik, hogy írásbeli érettségi lesz. Annak, aki felvételizik, nincs más választása, elslattyog maszkban, kesztyűben. Aki viszont nem, inkább megvárja az őszt, és vele egy – remélhetőleg – nyugodtabb világot.

10 új tantárgya, mit a következő 10 évben már tanítani fognak az iskolákban