Rázoomol, swipeol a kisgyerek, de még a tudósok se tudják jó-e ez nekik
Nyugi, nyugi: ez nem egy, a saját lelkiismeret-furdalásunk marcangolásával vagy feloldozásával kapcsolatos cikk lesz. Sőt még arról sem fog szólni, hogy jó-e az vagy sem, hogy kisgyerekeink már gond nélkül felérik a kilincset az online világ kapuján, sőt be is nyitnak. Ha az "internet és a gyermekeink" téma körbejárásával kapcsolatos cikk megírásába kezdenék, azt hiszem idővel lekopnának a laptopom billentyűzetéről a betűt, mert a téma hatalmas és kimeríthetetlen.
Ma már bártan lehet mondani: bármely korú gyermek szüleit értintő téma ez. Az online világ veszélyeitől leginkább tartó szülők csemetéi a nagy és kis tinik. A vákuumként működő online játékok kapcsán felmerülő szülői aggodalmakról az előző héten írtam is jó pár sort. Az viszont, hogy az egészen kicsiket hogyan tereljük el vagy épp tanítsuk meg okosan a digitális eszközök használatára, szintén egy nagy kérdéskör.
Bevallom őszintén volt, hogy lefagyva néztem, ahogy a lányom épp felérve az ágy szélét, bizonytalanul álldogálva képezte le ujjacskájával, a tőlem látott balról jobbra söprés mozdulatot a mobilom kijelzőjén. Több érzés is felbukott bennem akkor:
1. Milyen kis ügyes.
2. Anyáááám, ha ezt ő már megtanulta tőlem, akkor vajon hányszor láthatta mindezt??!
3. Cuki, cuki, de ez így nem lesz jó.
Megtanulják, eltanulják ezeket, az okos eszközökhöz köthető tevékenységeinket is, ugyan úgy, mint a dúdolás önnyugtató hatását vagy a késsel villával evés tudományát.
Még a tudósok között is nagy a nézetkülönbség. Nem tudják eldönteni veszélyes-e ez a digitális kultúra, a gyerekekre nézve. Van, aki egyértelműen a káros hatását látja csak. Van, olyan, aki azt mondja, tanítsuk meg őket a digitális dolgok okos felhasználására vagyis, hogy ők használják a technológiákat és ne azok őket. És van egy olyan nézet is mely szerint igenis legyen életük része a digitális kultúra, már egész kicsi koruktól fogva.
A különböző vélekedésekről itt olvashatsz többet.