Az Elf on the Shelf hagyománya idén lett 20 éves, mert Amerikában 2005-ben jelent meg a The Elf on the Shelf: A Christmas Tradition című mesekönyv, amelyet Carol Aebersold és lánya, Chanda Bell írtak. A cuki manó ötletét pedig egy családi tradíció adta: Carolnak volt gyerekkorában egy manója, aki karácsony előtt minden reggel felbukkant, és ezt adta tovább gyerekeinek, majd úgy határoztak, hogy a világgal is megosztják. A történet szerint a Télapó december elsején minden családhoz kiküld egy apró, piros ruhás manót, aki nappal csendben figyeli a gyerekeket, éjjel pedig visszarepül az Északi-sarkra, hogy beszámoljon arról, hogyan viselkedtek.

A mesekönyvhez csomagoltak egy manót is, hogy a családok maguk is átéljék a varázst, és ez a húzás instant sikert jelentett.Azóta az Elf manók meghódították szinte az egész világot, a karácsony egyik jelképévé váltak, rengeteg családhoz költöznek be decemberben. Chanda Bell és testvére pedig dollármilliomosok lettek: cégük, a Lumistella Company a kizárólagos tulajdonosa az Elf on the Shelf brandnek, és a legutóbbi adatok szerint éves bevételük meghaladja a 100 millió dollárt, a testvérek vagyona pedig több mint 50 millió dollár. Nem rossz teljesítmény egy kis manótól, ugye?

Az Elf manók alapszabályai

Az Elf manók általában vagy a mesekönyvvel vagy egy rövid levél kíséretében érkeznek meg először a családhoz, amiben bemutatkoznak. A gyerekeknek kell elnevezniük őket, ez aktiválja a varázserejüket. A mesekönyv alapján az Elf manók minden reggel más helyen bukkannak fel a lakásban, ezért a szülőknek át kell rakniuk. De fontos, hogy nem szabad hozzájuk nyúlni, mert akkor elvesztik a varázserejüket, tehát csakis úgy lehet mozgatni a manókat, hogy a gyerekek ne lássák.

Már az is izgalmas, hogy reggelente megkeressék, hol helyezkedett el éppen a manó, de az utóbbi időben elterjedtebb, hogy különféle vicces csínyeket művelnek az elfek. Ez persze még több befektetett energiát és időt igényel a szülőktől (legfőképpen persze az anyukáktól), hiszen ki kell eszelni a manós jeleneteket, majd éjszaka vagy hajnalban, amíg a gyerekek alszanak, beállítani őket.

Manózni vagy nem manózni: ez itt a kérdés

A legtöbb gyerek imádja és most már hazánkban is népszerű hagyomány, de azért nem mindenki szerint. A negatív tábor szerint az írók kizárólag a pénzt hajszolva találtak ki egy karácsonyi hagyományt, mások azért kritizálják, mert a megfigyelésen alapuló viselkedésszabályozást erősíti, és arra szoktatja a gyerekeket, hogy csak azért kellene jól viselkedniük, mert valaki folyamatosan figyeli őket. És persze ott van a klasszikus „minek nekünk egy újabb amerikai hagyomány, Magyarországon magyar módra várjuk a karácsonyt” szólam is… Személy szerint én sem vagyok oda azért, hogy átvegyünk mindenféle külföldi tradíciót, a halloweentól távol is tartom egyelőre a gyerekeimet, de az Elf manózás ötlete megtetszett.

Imádom, hogy decemberben minden reggel izgatottan pattannak ki a lányaim az ágyból, végre nem kell őket hosszasan keltegetni. És persze azt is csodás látni, ahogy örömködnek, ujjongatnak vagy éppen csodálkoznak, amikor felfedezik, mit műveltek a manók az éjjel. Merthogy most már ketten laknak nálunk, tavaly beköltözött a fiú manónk mellé egy lány is, hogy dupla legyen a móka. És itt megjegyezném, hogy a manózás akkor működik igazán, ha legalább az egyik szülő lelkesedik érte, nem pedig plusz teherként éli meg. Én szeretem kitalálni és megvalósítani a csínyeket is, és általában nem is szoktam elfelejteni. Novemberben már bújom a Pinterestet és a Facebook-csoportokat inspiráció után kutatva, bár azért én is el szoktam csodálkozni, hogy egyes szülők még nálam is sokkal lelkesebbek — talán már túlzottan is. Vagy legalábbis szerintem túlzás, amikor az Elf manó becsomagolja az egész konyhabútort vagy éppen az autót. Na, ehhez már nem lenne energiám, meg felesleges pazarlásnak is tartom.

Igyekszem a praktikus oldalról is megközelíteni a csínyeket, tehát gyorsan megvalósítható legyen, ne kelljen (sok) plusz kelléket beszerezni hozzá, amit utána kidobunk vagy nem használunk, illetve viszonylag gyorsan el lehessen tüntetni a csínytevés nyomát. Nálunk egyébként nem mindig maradnak egy helyben a manók egész nap, ha a reggeli csíny útban van valamiért, akkor amíg fogat mosnak a gyerekek, gyorsan eldobom máshova őket, és ott „figyelnek” majd estig. Hozzáteszem, nekem nincs bajom azzal az elvvel sem, hogy a manók jelentenek a Télapónak (december 6. után pedig a Jézuskának), lássuk be, a december káoszában ennyi csúsztatás belefér a szülőknek, mert elkél a segítség. A gyerekek pedig az egész óriási játéknak fogják fel, amiről aztán még hónapokig mesélnek, és évről évre felidézik a korábbi vicces csínyeket. Egyébként adventi naptár helyett is remekül tud működni, és garantáltan kevesebb édességgel jár. Na, de mit műveljenek a manók?

Két éve volt már egy csínyválogatásunk, most pedig új ötleteket hoztam: