Nos, amióta menstruálok, voltaképpen már minden elérhető eszközt kipróbáltam annak érdekében, hogy valamelyest kényelmesebb, elviselhetőbb és higiénikusabb legyen a menstruációs időszak. Kísérleteztem betéttel, tamponnal, sőt intim kehellyel és menstruációs bugyival is, de valahogy egyik sem tudott tökéletesen kényelmes alternatívát nyújtani. Így továbbra is csak átvészelem az adott időszakot, abban a reményben, hogy egyszer megtalálom a számomra ideális megoldást, amellyel gondtalanul és higiénikusan élhetem át ezeket a napokat. Persze ma már rengeteg mód áll rendelkezésünkre, hogy modern nőként könnyebben átvészeljük a menstruációt, de gondolkoztál már azon, hogyan birkóztak meg az őseink ezzel a kérdéssel? Valójában a női kreativitás mindig is határtalan volt, és a történelem során számos érdekes megoldás született.

Fontos megérteni, hogy a téma kutatása azért is kihívás, mert a női vérzés hosszú ideig tabutémának számított. A 21. század forradalma, hogy végre nyíltan beszélhetünk róla, és foglalkozhatunk a menstruációs szegénység kérdésével. Azonban nagyon kevés forrás áll rendelkezésre arról, hogy hogyan kezelték a mindennapi problémát az elődeink. Egy biztos: mindig textilekkel és ruhadarabokkal fedték el a vérzést, valamilyen módon rögzítve az anyagokat, majd használat után kimosták és újra felhasználták – a módszerek és praktikák azonban sokféle variációt mutattak.

Papirusz, moha, gyógynövények

Például az ókori Egyiptomban lágyított papiruszt használtak a nők a menstruációjuk során, ezek eldobható tamponokként szolgáltak, a kellemetlen szagokat pedig fűszernövényekkel fedték el. Sőt, arra utaló jeleket is találtak, hogy fadugókat tekertek be papirusszal, textildarabokkal, és azt funkcionált tamponként, applikátorként pedig a textillel körbevont pálcikák szolgáltak. Ezzel szemben az ókori görögök fapálcika köré csavart gézt alkalmaztak tampon gyanánt. Erről Hippokratész i.e. 5. századi írásaiban olvashatunk. Az első tamponok alapanyagai között megtalálható volt a gyapjú, a papír, növényi rostok, szivacsok, a fű és később a pamut is.

Szintén érdekesség, hogy egyes források úgy tartják, a viking nők mohával és fakéreggel is próbálkoztak. Ami pedig talán a legérdekesebb, hogy az Egyesült Államokban és Európában is évszázadokon át gyakran úgy oldották meg a menstruációt, hogy egyszerűen hagyták, hogy a vér teljesen szabadon távozzon. A könnyebbség annyi volt, hogy az alsószoknya általában felfogta a vért, így nem véreztek teljesen szabadon. És valljuk be, még mindig sokkal higiénikusabb megoldás volt ez, mint a DIY tamponok.

Mint már az előbbiekben is említettem, a szagok ellen gyógynövényekkel próbálkoztak, a havi fürdéseket pedig igyekeztek a menstruáció végére időzíteni. A középkor végére már praktikusabb megoldások is születtek: derékpánttal rögzítették a rongyokat, hogy ne mozduljon el a felapplikált tisztasági betét. Sőt, intimkehely-prototípusok is léteztek – ezek drótokból, fémpántokból álltak – elképzelhetjük, mennyire vonzó lehetett ez a kényelem szempontjából…

Orvosi eszközként a tampont körülbelül a 19. század óta alkalmazzák. Ekkoriban szalicilsavval kezelt tamponokat használtak a lőtt sebek fertőtlenítésére. De ennél sokkal megdöbbentőbb, hogy még a tizenkilencedik századig létezett fájdalomcsillapító tampon is. Ami – most kapaszkodj meg – ÓPIUMMAL volt átitatva.

Aztán jöttek a pelenkaszerű egészségügyi nadrágok, amelyek bár abszolút nem voltak esztétikusak, legalább működtek. A nagy áttörést az első világháború idején jelentették a facellulózból készült vattabetétek és tamponok, amelyeket már applikátorokkal lehetett feltenni – igaz, ekkor még csak a „nem szűz nőknek” ajánlották őket.

A tampon forradalma

Az applikátorral és eltávolító zsinórral ellátott tampont 1929-ben találta fel és szabadalmaztatta az amerikai dr. Matthew Martin. Dr. Martin később eladta a szabadalmat Gertrude Tendrich-nek, aki megalapította a Tampax Társaságot, mely elindította a tampon tömeggyártását.

A harmincas években megjelentek a latex- és szilikonintimkehelyek, az ötvenes években az eldobható, applikátor nélküli tamponok, ragasztócsíkos intimbetétek, a nyolcvanas években pedig a szárnyas betétek kora jött el. És azóta a termékfejlesztés nem állt le: ma már a menstruáció nemcsak higiéniai kérdés, hanem kényelem és életminőség kérdése is. Léteznek ultravékony, szuper védelemmel ellátott betétek, különféle méretű és formájú tamponok, szilikon intimkelyhek, sőt, menstruációs fehérneműk is.

Az igazság az, hogy bár a technológia hatalmasat fejlődött, a női kreativitás mindig is megoldotta a problémát, és arra fókuszált, hogy élhetőbbé tegye a menstruációval járó kellemetlenségeket. Lenyűgöző teljesítmény, ha belegondolunk, hogy évszázadokon keresztül kellett megküzdeni úgy a menstruációs kihívásokkal, hogy azt abszolút társadalmi tabuk szőtték körbe. Szerencsére napjainkra már egyre kevesebb helyen tabu a menstruáció. Nekünk, nőknek azonban az a feladatunk, hogy segítsünk mindazoknak, akik nehézségekkel küzdenek ezen a téren, és támogassuk őket abban, hogy sehol a világon ne legyen olyan hely, ahol nem lehet hozzájutni menstruációs eszközökhöz, vagy nem lehet nyíltan beszélni róla. Legitimáljuk, hogy a menstruáció az egészséges női létezés legalapvetőbb szükséglete.

Az alábbiakban pedig 10 praktikát hoztunk, ami megkönnyíti a menstruáció napjait!