Mi nekünk az 56-os forradalom? Szabadság? Elbukás? Hatásgyakorlás az egész világra vagy szimpla zárvány? Példamutatás, vagy szomorú kudarc? Nehéz kérdések, amikre nincs is kizárólagosan érvényes válasz.

Viszonylag sok mozgóképet gyártott a magyar film az októberi vihar lázában égve. Az alkotók gyakran próbáltak feleleteket keresni a forradalom esszenciájára, mégis majdnem egyöntetű a vélekedés, hogy a rendszerváltás előtt használt áthallásos virágnyelv jobb alkotásokat eredményezett, mint amikor már mindent ki lehetett mondani: a hatalommal való bújócska kedvezett a képzelőerőnek. Vajon megállja a helyét ez a kritikusi hozzáállás? Néhány megkerülhetetlen filmet mutatunk most be (miközben olyan vitathatatlan remekművek maradtak ki, mint a Szerelem vagy a Mészáros Márta-féle Naplók), a néző pedig eldöntheti, melyik zsáner ad számára aktuális válaszokat.

Szamárköhögés

Gárdos Péter sajátos hangulatú groteszkje egy család történetén keresztül eleveníti fel a forradalom napjait. A finom vagy harsány szellemességtől a torokelszorító tragikumig ívelő filmben olyan nagyságaink játszanak, mint Garas Dezső, Törőcsik Mari, Újlaki Dénes vagy Hernádi Judit, de a legjobban talán Kárász „Rákomismátyáselvtárspajtás” Eszterre emlékezünk, aki erős alakítást nyújt a család legkisebbjének szerepében.

Szerencsés Dániel

Két fiatal magyar fiú Nyugatra menekülne a szocializmus sötétje elől, de egyikük sorsa sem végződik szerencsésen. Persze 1956-ban mégis kinek volt jó: ki így, ki úgy járt pórul. Rudolf Péter és Zsótér Sándor duója mellett Bodrogi Gyula vérfagyasztóan hétköznapi ex-ávós karaktere a legemlékezetesebb ebben a drámai, melankolikus filmben.

Álmodozások kora

Szabó István Apa című filmje közvetlenebbül beszél 56-ról, mi mégis ezt a korait választottuk – csak mert ritkábban beszélnek róla. Az Álmodozások korában a forradalom nem centrális téma, sokkal inkább szól a felnőtté válásról, a hatvanas évek fiataljainak tétova helykereséséről. Mégis van benne egy fontos jelenet: Bálint András és Béres Ilona moziban ülnek, és halkan beszélgetnek a filmet megelőző híradó alatt. Amikor azonban 1956 ikonikus képeit vetíti a mozivászon, mindketten elnémulnak, s ez esetben a csend jóval többet mond akárhány történelmi témájú székfoglalónál.