Az első könyv, amely nagyon megérintett, egy gyerekeknekszóló kisregény, Andjelka Martiç Pöttyöske című könyvevolt. Még nem lehettem az írás-olvasás képességének tökéletesbirtokában, látszik azon, ahogy az első lapra felírtam a nevem –némelyik betűt még fordítva – és a dátumot, amikor kaptam.Hétéves voltam.

A szerző blogja... katt.

A könyv a háború idején játszódik, egy fiú ésegy őzike kapcsolatáról szól egy partizántáborban. Jól emlékszem,ez volt az első könyv, amin sírtam. Újra és újra olvastama Búcsú című fejezetét, amikor a fiúnak el kellett engednie az őzet, mert nem maradhatott vele tovább. Mélyen átéltema szeretetet és az elválás fájdalmát. Az érzés biztosan beépülta személyiségembe.

Biztos vagyok abban is, hogy az, hogy képzőművész (is) lettem,A Louvre képtára című albumnak köszönhető. Egy kis falubanéltünk, kiállítótermet, galériát szinte csak a középiskolában éskésőbb láttam, a tévé is a gyerekkoromban jelent meg, onnanis ritkán kaptam efféle információt. Ez az album lenyűgözött.Hosszasan nézegettem a festményeket, Renoir, Monet, Degasés a többiek alkotásait.

A képek csodálata, az erőtlen próbálkozások,hátha én is tudnék olyat, lassan, de biztosan terelt a képzőművészetfelé. Az esztétikai élmény átélése, ami először tudniakarással, majd szakmai alázattal párosult, számomrainnen, ebből az albumból vált az életem részévé.Hamar kívülről tudtam minden művészt és címet, éskésőbbi tanulmányaimban is sok segítséget adottez az egyetlen album, melynek részletei aprólékosanbelém vésődtek.
Nos, a harmadik könyvvel már bajban vagyok. Felnőttként azember nehezebben talál meghatározó könyvre, hiszen mindad valamit, ami fontos üzenet, tudás, érzelem.Vagy humor.

Ami szintén nagyon fontos. Olyan, mint amitMosonyi Aliz Magyarmesék címu könyvében olvashattam.Ami görbe tükröt tart elénk, kedvesen és szerethetően, ugyanakkor
kritikusan mutatja másságunkat.
Ha választanom kell, mégis talán Konrád György Elutazás éshazatérés című könyvét választanám. Így a lokálpatriotizmusomatis kifejezhetem, hiszen Berettyóújfaluban élek, ahonnanKonrád György származik. Abból a városból, amely épp a zsidókereskedők hatására emelkedett ki a környező települések közül,és lett a térség központja.

A könyvnek persze nem ez a legfontosabbüzenete. A deportálások, az érthetetlen gyűlölet,a tehetetlenség, a kívülmaradás mind átélhetové válik a regényből, melynek gondolatai hosszasan tovább élnek az olvasóban.Bennem különösen, mert bár még nem éltem abban az időben,amikor a könyv játszódik, a helyszínek, nevek ismerősek,és ez különös érzést ad. A téma dermesztő, nehezen viselhető,főleg, mióta túlélőkkel is találkoztam, a mondatok ugyanakkorcsendesek, filozofikusak, olyan „konrádiak”. A tapasztalás, átélésés az elmesélés pontosan kimért rendszerében. Hitelesen, mellébeszélés, nagyításnélkül.
Azt hiszem, ma, amikor a szélsőségesindulatok ilyen hangosak, nagyon fontosez a könyv. Talán hangosan kelleneolvasni. Hogy túlharsogjuk a motorokhangját.

Szerző:L. Ritók Nóra, tárgyfotó:Jágfai Eszter / Beton Fotóstúdió

Sorozatunkban ismert embereket kérdezünk kedvenc könyveikről, az életüket meghatározó vagy megváltoztató olvasmányélményeikről. Olvass még több "Életem könyvei" írást ide kattintva!