20 éve indult az Így jártam anyátokkal: így néznek ki a főszereplők ma
Forrás: IMDb
Bevallom, sokáig azt gondoltam, hogy az Így jártam anyátokkal egyfajta Jóbarátok koppintás, hiszen itt is egy baráti társaság mindennapjai álltak a középpontban, akik New Yorkban éltek. Elsőre annyi különbséget láttam, hogy a How I Met Your Motherben (rövidítve HIMYM) 6 helyett 5 főszereplő van, és egy kávézó helyett egy bár a törzshelyük. Emiatt viszonylag későn kapcsolódtam be a sztoriba, hiába jött velem szembe számtalan Barney-s mém a közösségi oldalakon. Amikor az utolsó évad miatti hype kapcsán egyre több cikket kellett írnom róla, úgy döntöttem, elkezdem nézni elölről. (A Vámpírnaplókra is pont így csúsztam rá, fogjuk rá, hogy munkahelyi ártalom volt.) Mindenesetre az első néhány rész után jobban megszerettem, mint a Jóbarátokat, ami akkoriban nagy szó volt nálam.
Miért volt különleges sorozat az Így jártam anyátokkal?
Az alapötlet egyszerű, mégis szokatlan volt: a főhős, Ted Mosby a jövőbeli énjén keresztül meséli el gyermekeinek, hogyan találkozott az anyjukkal. A történet így folyamatos ugrált az időben, ez a koncepció pedig újítónak számított a sitcomok világában: visszaemlékezések, flashbackek váltogatták egymást. A klasszikus helyzetkomikumok és gyorsan pörgő viccek mellett pedig nagy hangsúlyt kaptak a drámai narráció, sokszor színpadias és egészen valószerűtlen jeleneteket éltek meg a szereplők, szóval a fantázia is belekeveredett a hétköznapi életükbe. Felejthetetlen például az öltönyös musical előadás. Az évadokon átívelő gagek (mint a hasonmások, a kacsás nyakkendő, a csótányegér és az ananász) is pluszt vittek a sztorikba. A Jóbarátokkal ellentétben nem közönség előtt vették fel az epizódokat (csak néhányat), ezért jóval több helyszínen tudott játszódni, amitől sokszínűbb lehetett a történet.
Az Így jártam anyátokkal sok szempontból merészebb volt elődjénél (a Jóbarátok 2004-ben ért véget, ez pedig egy évvel később indult). A karakterek árnyaltabbak voltak, az írók nem féltek negatív tulajdonságokat, döntéseket társítani hozzájuk, mindeközben mégis nagyon szerethetőek maradtak. Még az örökké csajozó, Playbookjából különböző nőket behálózó, színjátékokat előadó Barney-nak is drukkoltunk nézőként. Az írókat dicséret illeti azért is, mert a legtöbb epizódban fokozatosan építették fel a feszültséget, és aztán az utolsó percekben sikerült meglepniük a közönséget.

Egy nagy negatívumot tudnék mondani a sorozathoz, amiben szinte minden rajongó egyet ért: a finálé borzalmasan félresikerült. Figyelmeztetés: ha még nem nézted végig a sorozatot, spoiler következik! Az utolsó részben ugyanis láthattuk, ahogy Barney és Robin végre összeházasodtak, Ted pedig találkozott az anyával, Tracy-vel. De mégsem happy end a vége, mert az egyórás epizód nagy részét arra használták a forgatókönyvírók, hogy mindezt lerombolják. Robinék három év után elváltak, Tracy meghalt, és kiderült, hogy Ted csak azért fogott bele a 9 éven át tartó meséjébe, hogy megkérdezze a gyerekeit, mit szólnak hozzá, ha újra randizni kezdene Robinnal. Ennek ellenére a széria többször újranézős, igazi komfortsorozat.










