Ma a kamaszkort és az időskori éveket hoztuk el nektek, a cél pedig ugyanaz, mint korábban: hogy egyszerre könnyezzünk és kacagjunk, töprengjünk és kicsit talán gúnyolódjunk is önmagunkon.

Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé - kamaszkori monológok

Elmúltál már tíz éves? Most szembesülsz az élettel igazán? Mit gondolsz a világról? Az emberekről? Hogyan vélekedsz a téged körülvevő felnőttekről? Mitől rettegsz? Mi az, ami vonz? Mi a szerelem? Hát a szeretet? Hova helyezed el magad a világ számtalan metszéspontjában?

Skaber fiktív monológjai és Lisa Aisato gyönyörű illusztrációi erős fénnyel világítják meg a tinédzserek lelkét: igen, pontosan így, ilyen csodálatosan és ilyen bizonytalanul érzi magát egy már nem gyerek-még nem felnőtt ember különböző élethelyzetekben. A könyv monológjai kendőzetlenül megmutatják az érzékeny kamaszok sodródását, kacskaringós útjait, érzelmeit, gondolkodását békéről, barátságról, külsőségekről, családról, szerelemről, szégyenről vagy épp a vágyakról. Ha épp ebben az életkorban vagyunk, iszonyúan be tud találni jó néhány idézet, ha pedig már jócskán elhagytuk (pláne, ha vannak hasonló korú gyerekeink, vagy legalábbis unokaöcséink vagy –húgaink), jólesik visszaemlékezni saját kamaszkorunkra, és remélhetőleg sokkal jobban megértjük a ma fiataljait, akiket gyakran csak szapulni szokás.

Linn Skaber: A szél most a legigazabb - időskori monológok

És végül elérkeztünk az idősebb generációhoz, az életkorhoz, mely a nyugati kultúrkörben máig tabuként kezelt, mivel leginkább a leépüléshez és a halálhoz társítják. Skaber ezúttal huszonnégy történetet kapcsolt a témához, a lehető legszélesebb skálát figyelembe véve és piedesztálra állítva: az öreg emberek között is akadnak ugyanis mindenfélék, szerelmesek, szomorúak, vidámak, zsémbesek, mogorvák, megalázottak és megszomorítottak, életrevalók, pörgősek. Ők is küzdhetnek italproblémákkal, demenciával, rossz emlékekkel, egyedülléttel, depresszióval, vagy bármivel, amivel a fiatalabb korosztályoknak szembe kell néznie. Egy szó mint száz, a legtöbben ugyan rettegünk tőle, de az élet alkonya sem csupa magány és fájdalom. Az időskornak is ugyanúgy megvannak az örömei, mint a korábbi életszakaszoknak. A kötet főleg azoknak az olvasóknak szól, akik elég eltökéltek ahhoz, hogy az élet szeretetét és örömét válasszák, és kitartanak ezen döntésük mellett akkor is, ha időnként cseppet sem könnyű.

És végül egy kis ízelítő a szerző tanácsaiból a könyv végén:
„- Beszélgess olyanokkal, akik nem a te generációdhoz tartoznak.”
„- Ha csúnyák a fogaid, légy büszke a lábujjadra. Vagy fordítva. ”
„ – Szerezz be hosszú cipőkanalat. ”