Újévi versek az újrakezdéshez

Borítókép: Újévi versek az újrakezdéshez Forrás: pexels/Kadir Avsarr
Véget ért a karácsony, elcsendesedtek a szilveszteri harsonák, visszafordíthatatlanul elkezdődött valami új.

Felemás volt az óév, tele aggasztó történésekkel, háborúval, elnökválasztással, Messiásvárással, drágasággal és folyamatos közéleti botrányokkal. De legalább nem történt univerzális tragédia – még. Az egyén Candide-ként művelgeti kertecskéit a privát szférájában, miközben behúzza a fejét, hadd zúgjon el fölötte a történelem, és embert gyógyítva, gyereket tanítva, családot igazgatva reménykedik, mert az ember azt szokta, ebben verhetetlen.

A költészet mindig ránk fér, nincs olyan év, hogy azt mondjuk, ez annyira jó időszak volt, hogy művészet helyett inkább a valóságot ízlelgetnénk. Válogattunk néhány újévi témájú magyar költeményt Arany Jánostól Szabó T. Annáig, Babits Mihálytól Peer Krisztiánig, az egészet megbolondítottuk egy 17. századi kínai verssel, és velük együtt kívánunk minden olvasónak boldog… na jó, elégedett új esztendőt.

Nagy László: Adjon az Isten


Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Tóth Árpád: Újév reggele

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.
Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.
És jön a gyászos
Szopránu gázos.
Jön a májfoltos
Sarki boltos.
Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.
Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.
Vele jön nyájas kibice,
A vice.
Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.
Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.
Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.
S jön az olcsóságmentes
Hentes.
És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.
Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!
És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.
S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.
S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.
Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.

Kovács András Ferenc: Újév reggele

Havon madár járt:
Verset írt... Már elrepült -
a kert nyitott könyv.

Forrás: pexels/Jonathan Goerke

Galériánkban további ismert és kevésbé ismert újévi versek találhatók!