Babonás vagy? A tudomány szerint nem kell szégyenkezned

A TED-Ed videócsatorna egy nemrégi adásából ugyanis az derül ki, hogy a babonák mélyen gyökerező kulturális szokások, amelyek tulajdonképpen kötődést teremtenek több évezredes múltunkkal.

A 13-as számtól való félelem például az utolsó vacsorában gyökerezik, amikor Jézus a tanítványaival vacsorázott – összesen 13-an voltak –, majd másnap keresztre feszítették.
A fán lekopogás régi indoeurópai hagyományt őriz: az ősi indiaiak ugyanis abban hittek, hogy régi szellemek laknak a fákban, és őket próbálták kopogás útján megidézni.
Léteznek olyan babonák is, amelyeknek nem vallásos gyökerük van, hanem nagyon is praktikus jelentőséggel bírtak annak idején; például a színházakban azért tabu a kulisszák mögött fütyülni, mert a díszletesek így kommunikáltak egymással a színpad ellentétes oldalairól, amikor a hátteret fel- vagy leengedték a színészek mögött. Ha valaki szórakozottan belefütyült, balesetet is okozhatott. Ma már persze fejhallgató segítségével kommunikál egymással a műszak, de a babona még mindig él, jegyzi meg a videó kitalálója, Stuart Wyse pszichológus.
De mire jó egyáltalán, hogy ma is ragaszkodunk elfelejtett vallási hagyományokhoz, divatjamúlt beidegződésekhez? Teljesen elvesztettük a józan eszünket? Nem, erről szó sincs.
A babonáknak komoly gyakorlati előnyük is van. A videóban a „szerencsezokni” jelenséget hozzák fel példának: könnyen lehet, hogy tényleg sikeresebb leszel, ha a szerencsezoknidat viseled, nem azért, mert ennek bármilyen tudományos alapja lenne, hanem azért, mert a szerencsezokni megteremtheti az illúziót, hogy hatalmad van a véletlenek fölött.