Erdélyi Timi: "Én is kíváncsi voltam, hogy hat rám az anya szerep"

Pásztor Annának is nagyon jól esett múltkor ez a kérdés, és tényleg kíváncsi vagyok rá, úgyhogy nem a „köszi, megvagyok-os” válaszra vagyok kíváncsi, hanem tényleg arra, hogy: hogy vagy? De tényleg!
Hát, őszintén? Változóan. Néha azt érzem, hogy olyan vagyok, mint egy ketrecbe zárt tigris, aki fel le járkál a ketrecében, ami az én esetemben a lakásom, és nézem, hogy mi is történik közben a világban.
Nem mész sehova?
Nem. Bezárkóztam, nem megyek sehova, nem vállalok semmit. Egyedül a kutyámmal sétálok csak a szabadban, de azt minden nap. Nem egyszerű, nagyon más ez most megint, mint amihez hozzászoktam, de közben meg nagyon élvezem az egyedüllétet. Ez a munkámból adódik, ahol állandóan sok ember vesz körül, ezért nekem itthon nyugalomra és csendre van igényem. Igazából úgy érzem, hogy nagyon hasznosan töltöm el az időt. Olyan, mintha a természettel együtt lassulnék le. Mintha pontosan az én lelkivilágomat tükrözné az, ahogy éppen a természet zárja be magát, ahogy készül a télre, egy hosszú várakozásra. Kettős ez az egész. Hiányzik is a pörgés, de közben élvezem itthon a nyugit. Ikrek a csillagjegyem, ez jellemző rám, hogy két ilyen ellentétes dolog hadakozik bennem.
Akkor nem is dolgozol most semmit, se online, se „offline”?
Nem. A színházak pár hete be is zártak, erre fel is voltunk készülve. A forgatások is véget értek. Mondjuk az is kemény menet volt a sok óvintézkedéssel.
Akartam is gratulálni, hiszen amikor ez az interjú felkerül az oldalra, már pár hete ismét képernyőn vagy látható, méghozzá a TV2-n futó Mintaapák című sorozatban kaptál szerepet. És nem is akármilyet!
Bizony, ez minden tekintetben egy komoly váltás nekem.
Bár valami isteni genetikád van, mióta ismerlek és nézlek tévében és színpadon, egy percet nem öregedtél külsőleg, így gondolom nem kapod meg olyan gyakran a „Na és nálad mikor jön a gyerek?” kérdést, de most ezután a sorozat, meg karakter után tutira nem úszod meg! :D
Haha, igen, lehet, hogy ezekre a típusú kérdésekre fel kell készülnöm. Sosem volt nálam napiszinten téma, hogy mikor lesz gyerekem. Eddig még soha nem éreztem rá késznek magamat. A két nővérem 3-3 gyereket nevel, az öcsém kettőt. Őket látva mondhatnám azt is, hogy ha mélyen belegondolok, lehet, hogy én nem is lennék képes erre. Nagyon szeretem az unokahúgaimat és unokaöcséimet, imádok velük időt tölteni, beszélgetni, rácsodálkozom újszülött koruktól mostanáig a fejlődésükre. De őszintén, az jó érzés, hogy ha letelik az idő, amit velük töltöttem, és hazaviszem őket, vagy jönnek értük. Akkor lehuppanok a kanapéra, van egy nagy huhh és azt mondom: ez így pont elég volt. Az egyik nővérem ráadásul óvónő is, erre tette fel az életét, a gyerekekre. És tudod mit? Le a kalappal előtte és a hozzá hasonlók előtt. Tényleg. Ők viszik véghez az igazán nagy dolgokat, nem mi, akik színpadra állunk.

És játszani milyen volt anyát? Említetted, hogy még eddig ilyen karakter nem volt a repertoárodban.
Alkatomból és karakteremből kifolyólag is még mindig a legfiatalabb női szerepeket játszom a drámairodalomban. Naívákat, fiatal hősnőket, de valahol kamaszlányt játszom, még mindig. Szóval fura volt, hogy egyszer csak anya szerepet kapok.
De szerencsére nagyon pontos és részletes karakterleírást kaptam, és megkaptam a forgatókönyvet is előre, amit alaposan átolvastam, hogy kellőképpen fel tudjak készülni. De ráéreztem arra az egyszerű alapelvre, amit az egyetemen is mondtak, hogy ha a királyt játszod, akkor nem te játszod el, hanem az alattvalók viselkedése tesz majd téged királlyá. Szóval nem kellett nekem pluszban anyukásnak lennem, a kétirányú játék jól összeadódik és hiteles lesz a végeredmény. Viszont láttam magamon változást, ebben a karakterben kevésbé vagyok hebrencs, mélyről és komolyabbról fogalmazom a mondataimat. Ez talán elég ahhoz, hogy hiteles édesanya legyek.

A Jóbarátokban Joey legtöbbször Chandlerrel készült egy új szerepre, gyakorolta a szövegét, az új karakterét. Te esetleg kérted a családod, a tesóid, unokaöcséid-húgaid segítségét a felkészülés során?
Nem kértem ki a véleményüket. Viszont onnantól, hogy elkezdtem forgatni, a közös időben tudatosabban figyeltem őket, a viselkedésüket, reakcióikat. De ez szerintem ilyenkor normális. Piszok szakma ez, nem tudsz kikapcsolni, folyamatosan figyelsz, elemzed a helyzeteket. Amióta Ágit játszom, én sem a cuki jófej, laza nagynéni vagyok, hanem velük is anyásabb attitűdöt vettem fel. (nevet – a szerk.) Be is szólt az unokahúgom egyik alkalommal, ami azelőtt sosem fordult elő. Én meg rögtön Ágisan reagáltam. Szóval érdekes helyzetek teremtődtek.
És milyen volt a forgatás? Egy összeszokott csapatba kerültél be, hogy érezted magad?
Imádtam! Nekem ez a forgatás igazi örömmunka volt. A stáb 80-90%-át már ismertem, volt, akivel az egyetemre is együtt jártam. Jó volt ilyen biztonságos közegbe menni, nagyon jól éreztem magam. És megkönnyítette az egészet, hogy nem volt szükség ismerkedési szakaszra, hanem rögtön a munkára tudunk koncentrálni. Egyébként is vesszőparipám a stábbal való jó viszony. Szeretem a stábot, szeretek rájuk odafigyelni, szeretem tudni a nevüket és respektálni a munkájukat, megköszönni, hogy ott vannak, hogy segítenek. De emellett azt is be kell valljam, hogy iszonyatosan elfáradtam. Sokat forgattunk, sokszor gyerekekkel, akik fáradékonyabbak is, mint mi. Szóval megterhelő volt, de amikor hazaestem, akkor azt éreztem, hogy nagyon boldog vagyok. Nem számítottam rá én magam se, de tényleg nagyon hálás vagyok érte.
Hogy készülsz az ünnepekre?
A és B tervem is van. Sőt, egy C is, bár az a rublika még üres. Az A az, hogy a jelen járványhelyzetben nem találkozhatnak a családok. Elég nagy a családunk, nem tudjuk megoldani, hogy 10-nél kevesebben legyünk. Ha nem lehetséges a találkozás, akkor a szüleimhez viszont mindenképp átmegyek. Én lakom hozzájuk a legközelebb, egyébként is sokat megyek hozzájuk és segítek nekik.
A C verzió talán az, hogy mégis együtt lehet a család. Nyilván ezért drukkolunk, de ezt függőben hagyjuk. Meglátjuk, mert a lényeg, hogy a szüleinkre tudjunk vigyázni. Szóval várjuk mi is az ünnep előtti utolsó járványutasításokat.
És hogy készülsz 2021-re?
Ennél pörgősebben. Három színházi bemutatóm is lenne még az évadban, és folytatódik a Mintaapák is. Ha a járványhelyzet után megint beindulhat az élet, akkor az embert próbáló időszak lesz. Erre igyekszem mentálisan és fizikálisan is felkészülni. Mindig vannak menekülő kiskapuim, amikor kicsekkolok a világból, például elmegyek a hegyekbe, a Bakonyba, a Zemplénbe, a Bükkbe és akkor ott le tudom vezetni a felgyülemlett stresszt. Szóval 2021 első fele augusztusig sűrű lesz – ha a Covid is úgy akarja. De ha beleszól megint, akkor magam sem tudom, mi lesz. De bízom benne, hogy ami mostanában történik a világban, az nincs hiába, és 2021-ben sokkal tudatosabban, egymásra figyelve, és nyugodtabban tudjuk élni az életünket.