Rengeteg előny szól amellett, hogy az ember otthagyja a fix állását és helyette saját vállalkozásba fogjon. A környezetemben is látom, hogy az utóbbi években egyre több anyuka dönt így, leginkább annak reményében, hogy saját lábára állva saját maga tudja beosztani az idejét. Vállalkozóként nem kell könyörögni a főnöknek, hogy elcsíphessünk a munkaidő végéből, hogy odaérjünk a gyerekünk balett bemutatójára, nem kell attól aggódni, hogy ha sokat beteg a pici, keresnek mást a helyünkre, és könnyebb megoldani a hosszú nyári szünidőt is (plusz az összes évközi szünetet is persze). De nem szabad elfelejteni, hogy egyéni vállalkozóként csak akkor van jövedelmünk, ha dolgozunk, így a kötöttségek mellett a fizetett szabadságot is elengedjük.

Mennyi szabadság jár Magyarországon?

Az Európai Unióban évi minimum 20 munkanap fizetett szabadság jár a munkavállalóknak, de a tagállamok természetesen ennél többet is adhatnak. Magyarországon speciális a helyzet, mert az alapszabadság mindenki számára 20 munkanap, de ehhez az életkorral és gyerekek számával hozzáadódhatnak pótszababdságnapok. 25 éves kortól kezdve nagyjából két-három évente plusz egy nap szabit kapnak a munkavállalók, egészen 45 éves korig, amikor így 30 napra bővül az éves szabadságkeret. Ezenkívül mindkét szülőt megillet pótszabadság egészen addig az évig, amikor a gyerekeik betöltik a 16. életévüket: egy gyermek esetén 2 munkanap, két gyermek esetén 4 munkanap, három vagy több gyermek esetén 7 munkanap, amelyhez hozzáadódik még 2 nap, ha a gyermek fogyatékos.

A Munka Törvénykönyve más egyéb pótszabadságokról is rendelkezik. Azoknak a dolgozóknak például, akik naponta minimum három órát töltenek föld alatti munkavégzéssel, vagy munkájuk során ionizáló sugárzásnak vannak kitéve, évente plusz 5 munkanap szabadságra van joguk. A megváltozott munkaképességű munkavállalóknak (azok, akik fogyatékossági támogatásra jogosultak, vakok és gyengénlátók személyi járadékát kapják, vagy akiknek az egészségi állapotában legalább 50%-os mértékű károsodást állapítottak meg) is jár ugyanennyi pótszabadság.

Az átlagosnál jóval több rendes szabadság jár a pedagógusoknak is: ők 50 nap alapszabadságról indulnak, amihez hozzájön még a pótszabadság. Ez a tanároknál mondhatni „jól jön”, hiszen a nyári szünet idején javarészt nem dolgoznak. De az óvodapedagógusok esetében okozhat fennakadást, mivel náluk a nevelési év szeptember 1-től augusztus 31-ig tart, tehát az intézmények – elviekben – nem igazán korlátozhatják a nyitva tartást, így az óvónők minimum 10 hetes szabadságának kiadása komoly fejtörést okozhat az óvodák vezetőinek.

Ki rendelkezik az éves szabadságkerettel?

Bár az általános gyakorlat az, hogy a munkavállaló kérvényezi, mikor szeretné kivenni a szabadságát, fontos tudni, hogy a törvény szerint az éves szabadságkeret nagy részével a munkáltató rendelkezik. A munkavállaló hivatalosan mindössze évente 7 napról dönthet szabadon (szülők a gyermekek utáni pótszabadságról is pluszban), ezeket a munkáltató köteles a megjelölt napokon, maximum két részletben kiadni. Szerencsére azért többnyire a fennmaradó szabadságról sem a munkaadó dönt önhatalmúlag, hanem ha az alkalmazott legalább 15 nappal előre kérvényezi, kölcsönösen megállapodhatnak.

Másik előírás, hogy legalább évente egy alkalommal biztosítani kell a munkavállaló számára, hogy a munkaszüneti és pihenőnapokkal egybevéve minimum 14 napot pihenhessen. Tehát a munkáltató nem utasíthatja el az alkalmazott kérelmét, ha két hétre szeretne szabadságra menni. Ahogy azt sem lehet, hogy pénzben váltsák meg az év végén ki nem vett szabadságnapokat. Legfeljebb öt munkanap vihető át a következő évre, de csak abban az esetben, ha még az aktuális évben megkezdődik a szabadág időtartama.

Magyarországon tehát minimum 4 hét szabadság jár a munkavállalóknak (plusz 12 munkaszüneti ünnepnap), de ez életkortól, családi állapottól és munkakörtől függően lehet majdnem a duplája is. A galériában pedig megnézheted, mi a helyzet más országokban: