– Hogyan indítottad útjára az első vállalkozásodat és miért pont a szépségiparban próbáltál szerencsét?

– 15 évvel ezelőtt, még egyetemistaként, mindenféle segítség nélkül indítottam el az első vállalkozásomat. Műszaki menedzserként végeztem a Műszaki Egyetemen, de a szépségápolás mindig is érdekelt. Csúnya kislány voltam, sokat csúfoltak a kinézetem miatt, ezért már gyerekként nagyon érdekeltek a kozmetikai készítmények és állandóan azt kerestem, hogyan tudnék szebb lenni.

Az egyetem mellett főállásban dolgoztam, hogy legyen egy kis anyagi hátterem, amiből elindulhatok, ezért nagyon meg kellett néznem, mibe fektetem a pénzem. Elkezdtem kutatni, hogy mi az, ami még nincs itthon, találok-e piaci rést, ahová beférkőzhetek. Szerencsém volt, mert rábukkantam egy angol gyárra, ahol lézeres szőrtelenítőgépeket és mikrodermabráziós készülékeket gyártottak otthoni használatra. Vettem egy nagy levegőt, felhívtam a gyárat, diákhitelt vettem fel és megrendeltem az első szállítmányt. Mindent egyedül csináltam: terméket csomagoltam, postáztam, honlapot és hirdetéseket készítettem. Nappal a munkahelyemen teljesítettem, éjszaka a saját vállalkozásomon dolgoztam, de megérte, mert az a piaci rés, amibe betettem a lábam, tényleg ott volt: Magyarországon akkoriban még hasonló termék sem létezett, így a nők azonnal elkezdtek érdeklődni az általam behozott készülékek iránt.

– Hogyan építetted fel azt a vállalatot, amelynek az irodájában most is ülünk, és amelynek a tulajdonosa, ügyvezető igazgatója vagy?

– Amikor a saját projektem növekedésnek indult és annyi hasznot termelt, hogy abból már megéltem, felmondtam a főállásomat és kibéreltem egy kis irodát a Páva utcában, ahol a kozmetikusok egymásnak adták a kilincset. Hiába mondtam nekik, hogy az általam forgalmazott készülékek otthoni használatra lettek tervezve, nekik nem volt 8-10 millió forintjuk komolyabb gépekre. Ez hozta az újabb ötletet, hogy alaposan utánajárjak, létezik-e olyan alternatíva, ami a kozmetikai szalonok számára mind tudásban, mind költségeit tekintve kielégítő megoldás lehet. Gyárakba jártam, tanfolyamokat végeztem, amerikai oktatókönyveket bújtam és végül megtaláltam azt a műszaki kombinációt, amitől egy kozmetikai gép valóban jó és azt a terméket, ami ár-érték arányban is tökéletes lehet a kis szalonoknak. A gép megvásárlása után az üzlet beindításában is segítettem nekik, marketing tanácsadással támogattam őket, így kialakult egy bizalmi viszony közöttünk, és akik már vásároltak tőlem, az újdonságokat is nálam keresték, rendszeres vevőimmé váltak. Az otthoni szépségápolási készülékek mellett így indult be a professzionális kozmetikai gépek forgalmazása. Aztán rá öt évre az egyik szalontulajdonos megkeresett, hogy nyissunk közösen egy orvosesztétikai központot, és akkor harmadik lábként létrejött egy külön cég, a RevitalMed Esztétikai Központ, ahol minden új gépet és eljárást le tudtunk tesztelni, a legújabb technológiákkal dolgozhattunk. Az ott összegyűjtött tapasztalatokat és eredményeket pedig vissza tudtuk csatornázni a SalonTech-be – a professzionális kozmetikai gépeket forgalmazó cégünkbe –, tankönyvek és képzési tananyag formájában. A Covid után megnyertünk egy kutatásfejlesztési pályázatot is, így most már saját gépeket is fejlesztünk és gyártunk Magyarországon.

– Ennyi teendő mellett az időmenedzsmentet hogyan oldod meg? Marad időd magadra?

– Szerencsére figyelek rá, de ennek az az ára, hogy a három cégem valamelyikében mindig valamivel el vagyok maradva és ez nagyon frusztráló érzés. Nem is emlékszem már rá, mikor feküdtem le úgy utoljára (talán tíz éve), hogy nincs elmaradásom. Az én feladatlistámon mindig legalább hatvan tétel szerepel, és ha egy nap megoldok tízet, hozzá jön pluszba tizenkettő. Ez egy soha véget nem érő történet, de megtanultam priorizálni. Minden napomat úgy osztom be, hogy a nagy horderejű, stratégiai jelentőségű ügyek intézésére mindig szakítok időt, mert ezek biztosítják a cég stabilitását, fejlődését és növekedését. Ha ezekkel megvagyok, haladok az emberekkel kapcsolatos feladatokkal, egyeztetek a vezetőkkel és persze mindig van tűzoltás is. Cégvezetőnek lenni nem nyugdíjas állás, örök nyugtalanság munkál bennem: esténként nehezen alszom el, mert folyamatosan jár az agyam, és amint leteszem a fejem, biztosan eszembe jut, hogy valamit elfelejtettem. Bevallom, ebben még fejlődnöm kell. Meg kell tanulnom, hogy olykor hátra tudjak dőlni, bizonyos feladatokat képes legyek kidelegálni a kollégáimnak, ugyanakkor azt is tudom, hogy valószínűleg azért is mennek olyan jól a dolgok nálunk, mert minden folyamaton ott tartom a szemem és összefogom a szálakat. Ezek után úgy tűnhet, hogy magánéletre egyáltalán nem marad időm, de én erre tudatosan odafigyelek: rendszeresen eljárok a barátaimmal szórakozni, sokat utazok és az utóbbi időben már azt is sikerült bevezetnem, hogy esténként, legkésőbb 8-9 óra között letegyem a laptopot. Nyáron pedig sok időt töltök a Balatonnál, augusztusban péntekenként nem is vagyok elérhető. Most már tudatosan odafigyelek rá, hogy ne sérüljön az énidőm, de az is igaz, hogy ahhoz, hogy sikerüljön kikapcsolódnom, el kell tudnom engedni azt a hat futó dolgot akkor is, ha nincs kész és el kell fogadnom, hogy nem tudok mindig mindent befejezni.

– 2024-ben kisvállalat kategóriában elnyerted a The Leader of the Year díjat. Mit jelent számodra ez a díj, és szerinted mik azok a tulajdonságok, amelyek ehhez az elismeréshez segítettek?

– Ez a díj számomra hatalmas elismerés, egyben visszaigazolás. Amióta elkezdtem vállalkozni, folyamatosan arra összpontosítok, hogy a körülöttem lévőket motiváljam és nekik adjak feedback-et. Ez a díj azonban most nekem adott pozitív visszacsatolást, megerősített abban, hogy jó irányba haladok és hogy a sok kockázatvállalás megérte. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy nőként nyerhettem el ezt a díjat, a sok férfi között.

Az eredményeim eléréséhez, egyúttal a díj megnyeréséhez szükség volt bátorságra, kockázatvállaló képességre és arra is, hogy mindig előre tekintsek. Legalább háromszor álltam a tönk szélén, de találékonysággal és akaraterővel mindannyiszor el tudtam kerülni a csődöt. Többször voltak hullámvölgyek az életemben és győztek le nagy cégek, de mindig újrakezdtem és feltaláltam magam. Mindig képes voltam újra felállni, mert mindig is hittem abban, hogy ha bezárnak egy ajtót előtted, akkor biztosan kinyílik valahol egy ablak, csak meg kell keresni és át kell mászni rajta.

– Nőként érvényesülni a férfiak uralta üzleti világban nem lehet könnyű feladat. Neked mi a bevált stratégiád?

– Mindig is hittem abban, hogy érdemes rejtőzködve maradni, nem kell nagydobra verni, hogy mire vagyok képes. A férfiak hajlamosak egoharcokba bocsátkozni, én ezt sosem tettem, hagytam, hogy inkább alábecsüljenek. Azt gondoltam, nyugodtan maradjanak csak abban a hitben, hogy engem elfogyaszthatnak reggelire. Sokszor alkalmaztam ezt a taktikát, ezzel ugyanis el tudtam altatni a versenytársak éberségét, aztán amikor erőt kellett demonstrálni, például egy árversenyben vagy egy disztribútori pozíció megszerzésében, keményen odatettem magam és ezzel hatalmas meglepetést tudtam okozni. Ennek a stratégiának köszönhetően számtalanszor kerültem helyzeti fölénybe.

– A hatalmas kockázat, felelősség és a bizonytalanabb élet, ami a vállalkozói lét része, nem tűnik olyan csábítónak. Mégis miért szereted?

– A szüleim inkább azt támogatták volna, hogy egy nagy multinál helyezkedjek el, mert ők többre értékelték a biztonságot és a stabil keresetet. Féltettek, aggódtak értem, én mégis belevágtam, mert azt éreztem, hogy egy multinál keretek közé lennék szorítva. A vállalkozásban az a nagyon szép, hogy bár hatalmas a kockázat, de szabad vagy, álmodozhatsz, tervezhetsz és megvalósíthatsz gyakorlatilag bármit. Egy vállalkozásban te magad vagy a keret, csak rajtad áll, hogy azt meddig tágítod. Itt én tervezem meg a jövőmet és én vagyok érte felelős, hogy abból mit valósítok meg.

– Térjünk át egy kicsit a szépségipari trendekre. Melyek most az uralkodó trendek?

– A Demi Moore-jelenség tökéletesen leírja a most uralkodó trendeket: örök fiatalságra vágyunk, 50, 60 évesen is feszes, ránctalan bőrt és huszonéveseket meghazudtoló alakot akarunk. Azt látjuk, hogy hirtelen mindenkiből gyönyörű nő lett az elmúlt fél-egy év leforgása alatt. Előtérbe került a plasztika, az arckezelések, a tudatos arc- és testápolás. Viszont azt látom, hogy még mindig csak 35-40 év között kezdenek el aggódni a nők és 40-45 évesen hajlandóak tenni is valamit a bőrük egészségéért, szépségéért, akkor viszont már akár a drasztikusabb megoldásoktól sem riadnak vissza. Az lenne az egészséges, ha már 25 éves korunkban tudatosan ápolnánk a bőrünket jó minőségű, a bőrtípusunknak megfelelő kozmetikumokkal és rendszeresen járnánk kollagéntermelést fokozó, bőrminőséget javító tűs, villanófényes kezelésekre.

A trend egyébként most két irányba mutat. Az egyik a természetes irány, ami a saját vérből kinyert, visszainjektálható anyagokat, például az exoszómákat, vérplazmát valamint a skinboostereket jelenti, illetve a lézereket és minden olyan eljárást, ami serkenti a bőr kollagéntermelését, megújulását. A másik irány pedig a plasztika. Amerikában már nem tabu, hogy ki, milyen szépészeti eljárásoknak köszönheti a feszes bőrét és kapja vissza fiatalkori vonásait, azokat egyre több nő vállalja fel nyíltan. Sok esetben az egész folyamatot végigkövethetjük a műtéttől a teljes gyógyulásig, és ahogy ezek a beavatkozások egyre láthatóbbá válnak, úgy tekintjük azokat egyre természetesebbnek és magától értetődőnek.

– Te mely beavatkozásoknak, szépségápolási rutinoknak vagy a híve?

– A szép bőr alapja a rendszeres arcápolási rutin, amit legkésőbb 20 éves korban el kell kezdeni. Ennek egyik legfontosabb pillére az arc, nyak, dekoltázs bőrének az alapos megtisztítása a szennyeződésektől. Akár 7-8 évet is öregít a bőrön, ha nem tisztítjuk ki a pórusokból a koszt, a port. Én a gyengéd savas lemosókban hiszek, amelyek finoman hámlasztják, frissen tartják a bőrünket, támogatják a sejtregenerálódást. A mindennapi rutinból nem hiányozhat egy jó minőségű, hatóanyagos – például peptides, C-vitaminos, niacinamidos – arckrém sem, és nem lehet elégszer hangsúlyozni a fényvédelem fontosságát. Minden évszakban védjük a bőrünket, de ne csak fényvédővel, hanem kalappal és minél kevesebb közvetlen napon tartózkodással is!

Ha van egy rendszeres szépségápolási rutinunk, akkor amellé jöhetnek a különféle gépi kezelések is: 25 éves kortól ajánlottak a mikrotűs kezelések, mert azok stimulálnak, később pedig következhetnek a komolyabb esztétikai beavatkozások is: évente egy-egy lézer, HIFU, mikrotűs rádiófrekvencia. Ezeket érdemes váltogatni, mert minden eljárás más mélységben hat. Ha minderre odafigyelünk (rendszeres arcápolás, jó termékek, kezelések), akkor 20-30 %-ot tudunk „húzni” a bőrünkön. Ez pedig pont elég ahhoz, hogy 10 évvel fiatalabbnak nézzenek bennünket.

– Szépészeti beavatkozások, szépségápolás tekintetében Magyarországon mennyire vagyunk toppon, illetve lemaradva Amerika mögött?

– Amerikához képest maximum fél év elmaradásban vagyunk. Sokan nem is gondolnák, de a lengyel és a magyar piac élen jár szépség és innováció terén. A szaktudás ugyan Amerikában van, a tréningekre ki kell járni, de nagyon sok kiváló hazai bőrgyógyász, plasztikai sebész, orvos járja a világot, hogy folyamatosan tanuljon, teszi ezt többek között azért is, mert erre hatalmas az igény nálunk. A magyar nők kíváncsiak, szeretik kipróbálni az új dolgokat és figyelnek magukra. Ilyen szempontból a magyar esztétikai piac egy fejlődő, innovatív, érdeklődő, költési hajlandóságot mutató piac.

– Utolsó kérdésként kanyarodjunk vissza megint kicsit hozzád: hogyan képzeled el az életed húsz év múlva?

– A vállalkozásaim tekintetében már most is nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértem. Nem feltétlenül vágyok többre, de szeretek nagyot álmodni, így a következő öt évre a nemzetközi terjeszkedés a cél. Még idén belépünk az európai piacra, ahol elsődleges célkitűzésünk a magyarországi gyártású, professzionális gépeink minél nagyobb volumenben történő értékesítése. Ezen kívül szeretnék minél több elégedett és motivált munkatársat, akiknek idővel részesedést is adhatok a cégben és akikre rábízhatok fontos feladatokat, mert idővel szeretnék majd egy kicsit hátrább lépni és inkább a magánéletemre fókuszálni.

Nagyon szeretnék családot, gyermeket, mert azt gondolom, az ember életének egy gyermek ad igazi értelmet és ez még hiányzik az életemből. 60 évesen azt szeretném látni, hogy ha visszanézek az életemre, az előző 15 évem a családról szólt. Nagyon sok időt szeretnék tölteni a gyermekemmel, pont úgy, ahogyan azt anyukám is tette velem és a testvéremmel. Nem szeretnék este 8-kor hazaeső anyuka lenni, már délután 2-kor otthon akarok lenni és élvezni az együttlétet azokkal, akik a legfontosabbak számomra. Remélem, addigra a munkamániás, maximalista cégvezető énemet végleg a szögre akaszthatom.