A legtöbben, amikor új munkahelyet keresnek, tele vannak reményekkel és várakozásokkal. Olyan munkát szeretnének, amit nem csak muszájból, fogcsikorgatva végeznek. Az állásinterjúkon ideális esetben nemcsak a leendő munkaadó méri fel a jelentkezőket, hanem fordítva is: a leendő alkalmazott is a munkáltatóját. Szimpatikus-e a leendő felettese? Tud azonosulni a cég hitvallásával, kultúrájával? Elfogadja a munkahelyi szabályokat és az időbeosztást? Persze, ahogy az állásra vadászók kozmetikázzák a CV-jüket, és igyekeznek a legjobb arcukat mutatni a felvételi interjún, a munkáltatók is tudják nagyon jól, hogyan tüntessék fel magukat a lehető legjobb színben. Szóval előfordul, hogy valaki bármennyire is körültekintő, csalódni fog az új állásában, a főnök, a kollégái, a feladatai vagy akár a munkahelyi környezet miatt.

A próbaidő

De éppen erre találták ki a próbaidőt, amelynek során a munkavállaló és a munkáltató bármikor, indoklás nélkül felmondhatnak. Próbaidőt nem kötelező kikötni, de mostanra általánosan elterjedt szokás, hiszen mindkét fél számára előnyös. Minimális hossza 1 nap, maximum 3 hónap szokott lenni, illetve bizonyos esetekben akár 6 hónap is lehet, ezt mindig a munkaszerződésben kell rögzíteni, hiszen a próbaidő is már része a munkaviszonynak. Az tehát már eleve red flag, ha a munkáltató azt szeretné, hogy csak a próbaidő lejárta után írják alá a munkaszerződést. Ahogy az sem korrekt, ha a próbaidő idejére kevesebbet fizetést ajánlanak (nem számítva a bónuszt és a cafeteria juttatásokat).

A próbaidő lényege a nevében is benne van: kipróbáljuk az új állást. De mi a teendő, ha rájövünk, hogy nem tetszik, nem tudjuk hosszabb ideig elképzelni magunkat az adott pozícióban/cégnél? Sokan aggódnak amiatt, hogy mit fog szólni hozzá a vezetőség, vagy hogy mutat az önéletrajzukban, ha egy helyen csak rövid ideig dolgoztak. Ám inkább azt érdemes átgondolni, hogy milyen gyorsan tudunk új munkahelyet találni, vagy van-e annyi tartalékunk, amivel kihúzhatjuk, ha tényleg elviselhetetlen a próbaidős állásunk. Nyilván a CV-ben nem néz ki jól, ha valaki gyorsan ugrál egyik helyről a másikra, de ha csak egy ilyen becsúszik, azt nem is feltétlen kell beleírni. Arra egyébként számítani kell, hogy az első munkanap nem úgy alakul, ahogy elképzeltük, hiszen hajlamosak vagyunk túl rózsaszín képet festeni magunkban. De a HR-szakértők szerint általában egy hétig ajánlott kitartani, és megtapasztalni, hogy csak az első nap siklott félre valami, vagy tényleg nem passzol az elképzeléseinkhez az állás.

Vannak persze olyan helyzetek, amikor az első napon világossá válik, hogy a menekülés az egyetlen opció. A galériában borzalmas munkahelyek, ahol az első napon felmondtak: