Őrültnek tettette magát az újságírónő, hogy egy elmegyógyintézetből tudósíthasson: Nellie Bly babakereskedőket is leleplezett karrierje során
10 nap a bolondokházában
Miután Bly csatlakozott Joseph Pulitzer New York Worldjéhez, azt a feladatot kapta, hogy beszámoljon New York egyik hírhedt elmegyógyintézetének állapotáról. Szívesen vette a kihívást, főnökei pedig biztosították arról, hogy ki fogják juttatni. Rövid otthoni, tükör előtt gyakorlás után el is ment egy panzióba, ahol mindenkiről azt hangoztatta, hogy őrültek, ezzel pedig kihívta magának a kellő figyelmet, és már másnap rendőrt hívtak hozzá – gondolván, hogy ő az elmebeteg. Nem sokkal később a rendőrség egy tárgyalóterembe vitte, ahol őrültnek ítélték az orvosok, akiket könnyen megtévesztett. Bly-t a Blackwell’s Island-i Women’s Lunatic Asylumba küldték, ahol 10 napot töltött a betegek rossz bánásmódjának és szörnyű életkörülményeinek dokumentálásával.
A körülmények embertelenek voltak. Az ivóvíz koszos volt, az étel ehetetlen, mindenhol patkányok voltak és kegyetlenül bántak a betegekkel, akik egy része nem is volt elmeháborodott. A bevándorlók senkivel sem tudták megértetni magukat a nyelvi akadályok miatt, egy részük csupán azért került az intézetbe, mert senki sem tudta, mit akarnak mondani. Mikor Bly úgy érezte, most már elegendő információ van a birtokában és hazamenne, nem vették komolyan, csak még őrültebbnek hitték. Végül a New York World ügyvédet küldött, hogy engedjék szabadon, és jelentését Bly 1887-ben publikálta a 10 Days in a Madhouse című könyvben.
A történet országos sikert aratott, és esküdtszéki vizsgálatot indított. Hatására szigorították a bekerülési szempontokat, a bentlakók táplálóbb ételt és tiszta vizet kaptak, az orvosok és ápolók egy részét lecserélték, valamint a menekültek számára tolmácsot biztosítottak. Nelly Bly hatására a mentális betegek kezelése gyökeresen megváltozott az Egyesült Államokban.