"Van az úgy, hogy a pénz nagy úr" - Visszamentem a féléves mellett dolgozni
3 nap ovi – 10 nap itthon
A kisfiamat nagy örömmel vittük oviba, gondolván, hogy most aztán milyen jól fogja érezni magát, végre a kortársai között, nekem pedig milyen könnyedén fog menni a munka. Március óta szinte folyamatosan itthon volt. A kishúga születése, majd a COVID miatt, aztán karanténba is kerültünk, majd a nyári szünet szakadt a nyakunkba. Szeptember elsején indult hát az óvoda, én 3-án kezdtem a munkát. 11 napot dolgoztam, ebből 10-et töltött itthon a kisfiam. Betegen. Mellé elkapta a féléves kislányom is a kórságot, sőt, ez a nyavalya engem is ledöntött a lábamról. A férjem is beteg lett, de ő inkább ment dolgozni, mint hogy itthon maradjon. Így nem maradt más választásom, mint két beteg gyerekkel, betegen, porszívóval felszerelkezve nekivágni a dolgos hétköznapoknak.
A napirend (?)
Reggel fél 7 körül ébredek. A kávét még odatenni sem tudom egyedül, a fél éves kislányom ébred, indul a „félkarú” üzemmód, amit biztos ti is ismertek: mindent egy kézzel végez az ember, mert a másikban csücsül a baba. Tehát egy kézzel kávéfőzés, majd azért leülök öt percre és bambulok ki a fejemből, hogy magamhoz térjek. A kislányom addig játszik a habszivacson. Aztán indul a nap: pelenkázás, a nagyfiú ébredése, reggeli készítés, majd irány a laptop. 8-12-ig ugyanis home office-ban dolgozom – igazság szerint sokkal tovább, de a munkáltatómmal abban állapodtunk meg, hogy ez az időszak, amikor elérhető vagyok: nézem és reagálok az e-mailekre, telefonálunk, meetingelünk. Ami ezen az időszakon kívül, önállóan is végezhető, azt akkor csinálom meg, amikor bírom.
Mivel az egész napom a családi catering (etetés, pelenkázás, levegőztetés, altatás, főzés, mosás, pakolás, takarítás) körül forog, így elég nehéz kivitelezni a munkahelyi határidőket, de azért igyekszem.