Az apuka úgy döntött, hogy a felesége vezetéknevét kapja a gyerek
A baráti társaságunkban mostanában igen megszaporodott a gólya munkája, hiszen folyamatosan újabb és újabb bébik érkeznek a kis családokba. Ismerünk olyanokat, akik majdnem hajba kaptak azon, hogy a gyerekeiknek ugyanazt a nevet adták egy év eltéréssel – mintha egy nevet ki lehetne sajátítani-, és volt már néhány kötőjeles vezetéknév, valamint külföldi, szinte kimondhatatlan keresztnév adás is. Most azonban arról robbant ki nemrég a pletyka, hogy az egyik család feje úgy határozott, hogy nem akarja, hogy az ő vezetéknevét kapja a kölyke.
Nyilván bennetek is először a „miért” kérdés fogalmazódik meg, és talán sokan értetlenkedve is állnak a dologhoz, holott szerintem ennek már nem kéne ilyen konzervatív keretekbe szorított témának lenni. Az említett férjnek, leendő apukának ugyanis két igen nyomós oka is volt arra, hogy miért a felesége családneve mellett teszi le a voksot.
Az egyik az volt, hogy végtelenül tiszteli a felesége édesapját, s mivel apósa annak idején három lányt nemzett, így vele, - testvérek, unokatestvérek híján-, tulajdonképpen ki is halna a család neve. Sokat beszélgettek erről otthon, és elsőként nem vetették el az ötletet. Ez volt az első lépcső, ami bogarat ültetett a leendő apa fülébe.
Aztán, ahogy a baba egyre növekedett a pocakban, az apuka egyre inkább számot vetett korábbi életével, gondolatban visszautazott a gyerekkorába, igyekezett megvizsgálni a családja minden tagját, akit Eördögh vezetéknévvel anyakönyveztek. Sokáig őrlődött magában, mire végre képes volt szemebnézni önmagával, rájönni és elfogadni, hogy sosem szerette a nevét, mert gyerekkorában folyamatos vicc tárgya volt. Állandóan kicsúfolták, és egy idő után már ő is elhitte, hogy a „sátán közeli leszármazottja”. Arról nem beszélve, hogy a család ezzel a névvel született tagjai nem mondhatók éppen szerencsésnek az életben. Átgondolva arra jutott az apa, hogy minden férfi felmenője mogorva, magánakvaló, pénzéhes, szeretetmentes életmódot folytatott. Sosem volt a családjuk "igazi" család, inkább afféle felületes valami. Nos, hogy ez puszta véletlen-e, vagy a sors szándékosan alakította így, ezt nyilván nem tudhatja meg sosem.
Így hosszú agyalás után úgy döntött, ő bizony hátra hagyja az általa látott, és saját bőrén megtapasztalt rossz karmát, negatív visszajelzéseket, bántásokat, és egy másik névvel talán a gyerekének szebb, átlagosabb életet biztosít, amelyben a név semmilyen pejoratív jelentéstartalommal nincs felruházva. A feleségével közösen megegyeztek, és vállalták, hogy a kezdeti időszakban majd sok kérdésre, értelmetlen miértre kell választ adniuk. De úgy érzik, hogy megérte, így nyugodtabbak lesznek, hogy megkímélik a gyermeküket a fölösleges rossztól.