Fiús anyák - lányos apák

Borítókép: Fiús anyák - lányos apák Forrás: Getty Images
Mindegy, mi lesz, az a fontos, hogy egészséges legyen! - és ez tényleg így van. Viszont az édesanyák azért sűrűn kacérkodnak a gondolattal, sőt, az igazság szerint teljes Excel táblákkal a fejükben elmélkednek azon, hány gyerek, milyen követési távolságban, milyen nemmel és milyen sorrendben szülessen a kis családjukba.

A cikk az Apa magazin korábbi számában jelent meg.

A tudatos családtervezésben az a legjobb, hogy totális átverés már a kifejezés is, hiszen szinte semelyik részét sem lehet tudatosan tervezni. Nagyjából be lehet lőni az érkezés időpontját, de ezen kívül csak a sötétben tapogatózik az ember, ráadásul háttal, összekötözött kézzel. Ennek ellenére annyi minden megy át egy nő agyán a terhesség alatt (előtt, után) és itt most nem csak a lehetséges betegségek valószínűségét firtató képletekre gondolok, hanem a gyerekek számára, a köztük eltelt évekre és a nemek arányára is. Persze, mint mindenben, ebben is azonnal a kismama segítségére siet boldog-boldogtalan, aki tudja a tutit. A fiús anyák mártírként állítják, hogy nincs jobb, mint a srácok első szerelmének lenni, erre a lányosok csak legyintenek, hogy persze, de ők örökre a csajok legjobb barátnői lesznek és a vegyes csapatok szülei pedig csak röhögnek az előző kettőn, hiszen ők a legtapasztaltabbak a témában és bátran hozzáteszik, hogy NEM BAJ, majd a következő lány/fiú lesz!

Én mindig lányt akartam, sosem merült fel bennem az ellenkezője. Tök egyértelmű volt, hiszen csukott szemmel dobok össze egy kis maradék tüllből (mindig van otthon maradék tüll!) egy tütüt, vagy fél kézzel készítek frizurát a hátsóülésen, a mamámtól tudom, hogy egyszerre maximum csak három szín viselhető és a Szépség és a Szörnyeteg dalait (IS) betéve tudom. Természetesen két fiam van. Amikor a második terhességemnél is kiderült, hogy nem kell nagy vásárlásokba vágnom magam és elég lesz, ha csak lehozom a padlásról öcsinek a „régi” cuccokat, egy teljes napig sírtam. Nem az újabb fiú miatt, hanem az én lányos anya-létemtől és a férjem lányos apa-lététől való végleges elköszönés miatt. Ő nem fogja megtapasztalni, hogy milyen kapcsolat van az apukám és köztem, ahogyan azt sem fogja megérteni, miért fontos, hogy egy lányt legalább otthon a világ legszebbjének lássanak. Én sem fogok azon aggódni, hogy hány éves kortól lehet körmöt lakkozni, eljön-e velem az anya-lánya balettre, vagy mikortól ciki a tündérszárny utcán.

Forrás: GettyImages

Ehelyett egészen más kérdések merültek fel bennem, de egyáltalán nem kattogtam azon, hogy tele lesz a ház traktorral és utánfutóval, vagy hogy a nem létező labdaérzékemmel továbbképzésre kell járnom, hanem főleg azon pörögtem, hogy mennyire fogok beleőrülni a számomra totál ismeretlen szituációba. Illetve erről az oldalról ismeretlen, hiszen „ a fia barátnőjeként” volt szerencsém néhány extra mamihoz, akik miatt joggal fordultak elő bennem kétségek… Hogy majd én is kisszerelmemként fogom szólítani őket, és szájon csókolom mindkettőt a suli előtt, vagy aggódva viszem utánuk – csavarókkal a hajamban – a deszkapályára a könyökvédőt és később, nagyon sokkal később majd kedvesen (azaz kedvességet színlelve) kopogok be a szobájuk ajtaján vasárnap reggel, hogy kiderítsem, hány főre terítsek és a kislányok kérnek-e kávét. Remélem, ezek után majd leültetem a csitrit az ebédlőben, aki valószínűleg pontosan úgy fog kinézni, mint én annak idején, szépen kikérdezem a szüleiről, hogy mégis mennyire gondolja komolyan azt a förtelmes pink csíkot a hajában és finoman közlöm vele, hogy ne merjen forrónadrágban jönni a nagypapa 80. szülinapjára.


Mindezek után azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy totálisan mindegy, mi születik, fiú vagy lány. Az a fontos, hogy még vagy 50 évig életben tudjuk tartani és utána ez egyedül is menjen neki.


BONUS TRACK: Én éppen várakoztam a kórház folyosóján egy vizsgálat előtt, amikor a mellettem helyet foglaló apuka kétségbeesetten nézett az orvosukra, aki éppen most segítette világra a gyerekét. Higgadtan hallgatta a doktor szavait, majd az izguló családtagokhoz fordult és csak ennyit mondott: Engem már nem érdekel, ez a gyerek akkor is Laci lesz! Aznap a nyolcadik lány érkezett a családba.

Ha legalább félszer felkacagtál, vagy magadra ismertél, esetleg teljesen kiakadtál, kérlek, szavazz Szabó Sári kolléganőnk írására a Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány versenyén!

IDE KATTINTVA ADHATOD LE A SZAVAZATODAT!