Ez a cikk az ÉVA Magazin 2017-es 9-1. lapszámában jelent meg először „Nem megy a tanulás?" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Sok szülő úgy gondolja, ha komoly probléma lenne a gyerekével, az már az oviban kiderülne, és az iskolaéretté nyilvánítás után már egészen biztosan minden képessége megvan ahhoz, hogy gond nélkül vegye a sulis akadályokat. Ez azonban csak a súlyosabb bajokra igaz, az enyhébb, viszont éppúgy tanulási nehézségeket okozó hiányosságok gyakran sokáig rejtve maradnak. Ezeknek sokszor olyan apró előjelei vannak, amelyeknek csak kevesen tulajdonítanak jelentőséget, pedig az idejében elcsípett és kezelt problémával sok nehézségtől kímélhetjük meg a gyereket.

BIZTOS, HOGY MINDEN RENDBEN…?

„Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy már a szülés során, sőt, még korábban, a várandósság időszakában is rengeteg dolog utalhat arra, hogy a kicsinek egyszer tanulási nehézségei adódhatnak – kezdi Papp Krisztina, a Csodavilág Fejlesztő gyógypedagógusa, terapeutája. – A terhesség alatti dohányzás, alkohol- és gyógyszerfogyasztás, nagyfokú stressz, a születéskor fellépő oxigénhiány, az alacsonyabb Apgar-érték, az elhúzódó vagy koraszülés mind-mind vezethet ide. Piciknél a mozgás- és beszédfejlődés elcsúszása is problémát jelezhet: az is, ha később indul be, de az is gond lehet, ha kimarad egy-egy szakasz, például a kúszás vagy a mászás, mert ilyenkor nem úgy fejlődik az idegrendszer, ahogy kellene, és nem épülnek le és ki a szükséges refexek. Óvodás korban ebből sokszor csak annyit vesznek észre a szülők, hogy a kicsi mondjuk figyelmetlen, nem tud jól rajzolni vagy egyenesen utál, és legyintenek, hogy nem kell mindenben jónak lennie. Ez igaz is, de érdemes résen lenni, és utánajárni, hogy miért nem szeret vagy tud rajzolni, miért ügyetlenebb, ugyanis könnyen kiderülhet, hogy emögött idegrendszeri éretlenség áll, amely a tanulási nehézségek 70 százalékát okozza.

Három–öt éves korban ennek jele lehet, ha a gyerek nem figyel, túlságosan mozgékony vagy éppen ellenkezőleg, minden nagyon lassan megy neki, nem jó az egyensúlya, ügyetlen a labdajátékokban, hol az egyik, hol a másik kezében fogja a ceruzát, eltéveszti a keresztmozgásokat, azaz amikor megkérjük, hogy fogja meg a jobb kezével a bal fülét, akkor rendszeresen elrontja, gyengébb a finommozgása, a grafomotorikája (író-rajzoló mozgása), illetve elutasítja az ilyen jellegű tevékenységeket. A beszédészlelés gyengesége, ami elég gyakori, szintén komoly akadályokhoz vezethet a kisiskolás korban. Ennek a képességnek a fejlődését alapvetően a hallás befolyásolja, amit ronthat, ha valakinél sokszor fordul elő például felső légúti betegség vagy nagyobb orrmandula. Enyhébb esetben megint csak apróbb tünetekből lehet rájönni, hogy gond van: a gyerek hangosabban hallgatja a mesét, vagy nem tudja visszamondani a tanult mondókát. Utóbbi nem biztos, hogy azért van, mert rossz a memóriája, hanem mert lehet, hogy nem is hallotta jól, amikor felolvasták neki. Az ilyen kezeletlenül hagyott problémák pedig már első osztályban kibuknak, mert nem fog tudni együtt haladni a többiekkel.”

LÉGY RÉSEN!

De vajon mi a teendő, ha a fenti jeleket vesszük észre a csemetén? Először is érdemes megbeszélni a dolgot az óvó nénivel – sokszor ők jelzik a szülőknek, hogy valami talán nem stimmel, de mivel egyszerre sok gyerekre felügyelnek, nem biztos, hogy feltűnnek nekik az apró, kezdeti jelek, de a feltevésünket akkor is segíthetnek megerősíteni. Ha a közös álláspont az, hogy érdemes utánajárni a dolognak, akkor kérhetik a gyerek ilyen irányú vizsgálatát a pedagógiai szakszolgálatoknál, ahol megállapítják, melyik részképességet kellene fejleszteni. „Fontos dolog, hogy különválasszuk a jobban kezelhető tanulási nehézséget a tartós, súlyosabb, organikus okokra visszavezethető problémáktól – magyarázza Krisztina. – Például az autizmust vagy a hallást, látást, mozgást és értelmet érintő súlyosabb problémákat általában már egészen pici korban felfedezik, ilyenkor a korai fejlesztés jön szóba.

A diszlexia, diszkalkulia, diszgráfa nevű, olvasást, számolást és írást érintő részképességzavarokra később, akkor lehet rájönni, ha a gyerek már tud ilyesmit csinálni. Először mondjuk azonosítunk egy számolási nehézséget, amit fejlesztünk, de ha többévnyi munka után sem javul a helyzet, illetve az anamnézisben is látunk olyan okokat, amelyek valószínűsítik, hogy diszkalkuliáról lehet szó, akkor a megyei szintű szakértői bizottságok mondják ki a diagnózist. Ők határozzák meg a fejlesztési területeket, illetve jelölik ki azt az intézményt, ahol a tanuló folytathatja iskolás éveit. Ez hosszú folyamat, és sokszor a felső tagozat környékén járnak csak a probléma végére, annak ellenére, hogy valószínűleg már másodikban is gyengébben teljesített a gyerek a számolós tantárgyakban. Ezekről a zavarokról tudni kell, hogy szervi ok is van a háttérben, éppen ezért ez a nehézség kisebb-nagyobb maradványtünetekkel végig fogja kísérni az életét. A fejlesztés ezért ilyenkor is nagyon fontos, a megfelelő szakmaválasztáshoz pedig mindenképpen ismernie kell a korlátait, hiszen ő is képes lesz egyetemet végezni, de sokkal több energiabefektetésre, illetve tanulássegítő segédeszközre lesz szüksége. A könnyebb esetet, ahol egy-egy részképesség gyengesége (például hallási diferenciálás, beszédészlelés, szövegértés) áll a háttérben, azok a tanulási nehézséggel küzdő gyerekek jelentik, akiknél a fejlesztés hatására nagyobb javulás várható, képesek jobb eredmények elérésére. Az ő ellátásukat a szakszolgálatokhoz tartozó oviban, suliban lévő gyógypedagógus végzi el a szakértői vélemény alapján, és ma már rengeteg magánpraxisban dolgozó fejlesztőhöz is fordulhatnak a szülők. A legjobb persze az, ha minél előbb el tudunk kezdeni foglalkozni a gyerekekkel, így óriási szerepe van annak, hogy a szülők figyeljék őket, és a jelentéktelennek látszó dolgokra se legyintsenek, mert egy-másfél év alatt igazán hatékonyan fel tudjuk készíteni az iskolakezdésre a csemetéket.”

EGYEDÜL NEM MEGY

A szakértő azonban óva int attól, hogy a szülők esetleg otthon, önállóan kezdjenek előkészítő tréningbe, és az iskolai problémákat megelőzendő már ovis korban olvasni, írni tanítsák a gyereket, mondván, legalább a baj is előbb derül ki. Természetes érdeklődésüket persze szolgáljuk ki, ha egy-egy betűt szeretne „lerajzolni”, de semmiképp ne erőltessük, ugyanis nem érett még rá.

„Gyerekkorban a kicsik rengeteget tanulnak, de nem direkt formában – hívja fel a figyelmet a gyógypedagógus. – Ahogyan a pici baba, úgy még az ovisok is a játékon, mozgáson keresztül tanulnak és szereznek tapasztalatokat, így alakul ki a világról alkotott tudásuk, fogalomkészletük. A számok és betűk azonban nekik túl elvont dolgok, hiszen gondolkodásuk még konkrétumokhoz kötött. Az iskola-előkészítő foglalkozásoknak nem abból kell állniuk, hogy előre megtanítanak dolgokat, hanem hogy fejlesszék azokat a részképességeket, amelyek a sulihoz kellenek – az emlékezetet, a hallást vagy az íráshoz szükséges kézügyességet.” Hogy ezek közül pontosan melyikkel van teendő, azt a terapeuta egy átfogó felmérés után dönti el, és választ hozzá fejlesztő módszert, amiből szerencsére rengeteg áll már rendelkezésre.

„A mozgásfejlesztés rendkívül jó dolog, mert az teszi helyre az idegrendszert, és így segíti megelőzni a problémákat – mondja a szakértő. – Minden mozgásterápia célja az éretlen idegrendszer kezelése, éppen ezért iskolakezdés előtt nagyon jól használható arra, hogy rendbe tegyük a gyereket, és a lehető legenyhébb formájában vagy egyáltalán ne jöjjön ki a tanulási probléma, ráadásul mindezt a kicsik számára is élvezhető módon, játék, mozgás közben tesszük. Minden mozgásterápia kicsit más, de a terápia során olyan mozgásokat végeznek a gyerekek, mint az egyensúlyozás, labdázás, ugrálás, amelyek a szülők számára is ismertek.

A NILD terápia a másik kedvencem, sok helyen lehet már találkozni vele. Komplex kognitív módszerként minden olyan területet fejleszt, ami a tanuláshoz szükséges, például az írást, a szövegértést, a matematikát, a logikai gondolkodást, az emlékezetet, a nyelvi készségeket, és ráadásul úgy, hogy a terápia mindig a gyerekre szabott.

Egy nyolcvanperces foglalkozás keretében az összes említett terület sorra kerül – az egyik fő alkalmazott módszer például a Morse-technika: először a jeladóval lemorzézott szavakat, mondatokat fejtik meg a gyerekek, majd közösen elemezzük őket. Így izgalmas, játékos formában jutnak el a megoldásig, miközben szinte észrevétlenül tanulják meg a hangok hosszúságát, majd az elemzés során a nyelvtani elemeket, és mivel mindezt szóban tesszük, rögtön a verbális készségük is fejlődik.”

FELMENTÉS HELYETT MEGOLDÁS

Egy ilyen fejlesztőprogram persze nem egyszerű feladat sem a gyerek, sem a szülő számára. „Az a tapasztalatom, hogy a szülők sokszor nehezebben viselik a helyzetet, mint az egyébként már tanulási nehézséggel küzdő gyerek – meséli Papp Krisztina. – Sokan zokon veszik, ha az óvónő vagy a gyógypedagógus felhívja a figyelmet a korrekciót igénylő képességekre, esetleg fejlesztésre küldi a kicsit. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a gyereket iskolaérettnek nyilvánították, holott ez nem feltétlen jelenti azt, hogy nem lesz gond – nem szabad megsértődni, hanem minél előbb segíteni kell, amiben a szülőknek óriási szerep jut.

Akármilyen kreatív is egy módszer és a terapeuta, a gyerekek nem lesznek túl lelkesek, ha a szabadidejüket is azzal kell tölteniük, amiben egyébként sincs sikerélményük – hozni-vinni kell őket, és folyamatos támogatásra, biztatásra van szükségük. Arról nem beszélve, hogy házi feladatokat is kapnak annak érdekében, hogy a foglalkozások között is fejlődjenek, amit egy olvasási nehézséggel küzdő gyerek nem fog tudni egyedül megoldani. A nagyobb testvéreket is érdemes bevonni, bár ők általában maguktól is szívesen olvasnak fel a kistesónak egy mesét vagy szöveget.”

A gyógypedagógus arra is felhívja a figyelmünket, hogy a felmentés nem mindig a legjobb megoldás – a közelmúlt nagy felháborodást keltő törvénymódosítását, amely szerint a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket nem mentesítenék a tantárgyak értékelése alól, sokan félreértik. A változtatást ugyanis éppen maga a szakma kezdeményezte, hiszen míg külföldön nem tesznek különbséget a sajátos nevelési igényű gyerekek és a BTM-mel (beilleszkedési, tanulási és magatartási problémák) érintettek között, addig hazánkban igen, így a fejleszthető eseteket felesleges teljes mértékben mentesíteni a számonkérés alól. „A súlyosabb esetek, a tartós zavarok (mint a diszlexia) más témát jelentenek persze, de az ő számukra továbbra is kérvényezhető a felmentés, ami sokszor tényleg valódi megkönnyebbülést hoz az érintetteknek, növekszik az önbizalmuk, hiszen végre nem azt nézik állandóan, hogy mit nem tudnak – összegzi a szakértő. – A fejleszthető problémákon viszont érdemes dolgozni, hiszen jól javíthatók, el is tüntethetők, semmi értelme egy életre megbélyegezni velük a gyereket, amikor meg tudjuk oldani a dolgot.”