Ha magyaros ételeket kell felsorolni, akkor a gulyásleves, a tejfölös csirkepaprikás, a töltött káposzta és halászlé mellett biztosan eszünkbe jut a lecsó is. Bár hasonló, zöldségekből készült ragus egytálételt több nemzet is készít (például a franciák lecsója is hasonlóan világhírű, még a Disney-t is megihlette ugye), a magyar lecsónak szerintem nincs párja. A források szerint az 1900-as évek elején kezdték készíteni ezt az ételt, miután elterjedt a zöldpaprika és a paradicsom termesztése hazánkban. Először csak paprikát sütöttek meg zsíron, majd vöröshagymát és paradicsomot is adtak hozzá, így állt össze a mai is ismert lecsó.

A paprika-paradicsom-hagyma szentháromsága azóta is megmaradt, de ma már számtalan verzióban készítik a lecsót. Van, aki szalonnát és/vagy kolbászt tesz bele, vagy fokhagymát, esetleg kis cukrot, tojást üt rá, virslivel dúsítja, de kerülhet bele cukkini, padlizsán és tök is akár. Ahány ház, annyi szokás, mondhatni, én is anyukám receptjét viszem tovább. Mi szalonnával szoktuk készíteni és talán a szokásosnál több vöröshagymával, és így egy az egyben rakjuk el télire üvegekben — amin talán sokan csodálkoznak.

Amikor először szerettem volna lecsót befőzni, több olyan leírást, receptet találtam, amiben azt javasolták, hogy csak a paprikát és a paradicsomot zsíron megsütve, megfőzve rakjuk el, mert hagymával, szalonnával megsavanyodik, megromlik. Mivel rengeteg paradicsom, paprika terem a kertben, úgy voltam vele, teszek egy próbát, elrakok néhány üveggel úgy, ahogy egyébként is főzzük a lecsót, hogy mikor majd fel szeretném használni, ne kelljen még hagymát meg szalonnát pirítani hozzá. Nos, jelentem, egy évvel később sem romlott meg, ugyanolyan isteni finom volt, mint frissen! Azóta így készítjük mindig, és az egész család imádja, hogy villámgyorsan tálalható a mennyei tojásos lecsó, lecsós hús vagy akár lecsókrém a tél közepén is.

A galériában mutatom a lecsó befőzés receptjét, ahogyan én készítem: