Valld be, de őszintén; amíg kicsik voltak a gyerekeid, rosszabb, veszekedős napjaikon nem kívántad-e néha titkon, hogy – akár csak egy fél órácskára - de hadd maradj csöndben, nyugalomban, egyedül otthon? Én mindenesetre vállalom; nem egyszer futott át az agyamon a gondolat. Ugyanakkor már előre rettegek akkor, hogy mi lesz velem, velünk a férjemmel; amikor egyszer csak felnőnek, végleg kirepülnek? Félek az ürességtől, a hirtelen jött, túl sok csendtől. És nem feltétlen azért, mert nekem semmi se jó. A férjemmel néha beszélgetünk is erről azt találgatva, vajon mihez kezdünk majd a hiányukkal? Mit fogunk majd csinálni? Hogyan fogjuk átvészelni?

Ez is egyfajta gyász; ami adott esetben nagyon megterhelő is lehet egy szülő számára. Szomorúság, veszteség, folytonos aggodalom a tinédzser biztonságáért – ezeket mind érezheti a „gyászoló” szülő, sok más mellett. Bár az üres fészek szindróma gyakori jelenség; szakértők óva intenek; ez az állapot ugyanis akár depresszióba is átfordulhat. A jó hír viszont az, hogy számtalan fogódzó segíthet abban, hogy a hirtelen céltalannak érzett mindennapokat; az "üres fészket" hogyan töltsd meg újra élettel.

3 tipp, hogyan vészeld át, ha a gyerekek kirepülnek a családi otthonból