Tapasztó Orsi korábban szerepelt az ÉVA magazin címlapján, és a Testkép podcastunk vendége is volt már - ez utóbbiban hangzott el tőle, amikor megkérdeztem, hogy "Orsi, te hogy-hogy ennyire jól vagy magaddal?" - hogy "Hát úgy, hogy ez 8 év terápia eredménye!" - Én akkor már éppen egy olyan életszakaszomban voltam, amikor hetek óta a megfelelő terápiát, pszichológust igyekeztem keresni magamnak, és megadta az utolsó löketet ahhoz, hogy ezt ne halogassam tovább. Azóta rengeteg minden változott az életemben, és bennem, és egyre nagyobb erőt érzek magamban ahhoz, hogy bármilyen kihívást is állítson elém az élet, nem veszek el benne, vagy ha igen, akkor azt tudatosan megengedem magamnak, és nem félek felállni újra és újra. Orsi mondata sokat cseng a fülemben azóta is, amikor úgy érzem, nem elég gyorsan, nem elég hatékonyan haladok, merthogy igenis haladok minden egyes nap!

És igen, Orsi tényleg azon kevés hazai influenszerek egyike, akiből sugárzik, egyszerűen egyértelműen lejön, hogy ő bizony tényleg jól van magával, és nem egy megjátszott, mindig minden tökéletes módon, hanem úgy, hogy őszintén, elfogadva az élet hullámzó mivoltát, nem erőlködve próbál pozitív lenni, hanem próbálja mindig megtalálni a saját középpontját.

Ezért is örültem meg nagyon, amikor megtudtam, hogy önismereti témában Orsi megírta élete első önálló könyvét, a "Ez nem atomfizika - Útmutató egy jobb élethez" címmmel.

Tapasztó Orsi Szatmárnémetiből költözött Budapestre, majd 16 évig dolgozott tudományos kutatóként, közben influenszer lett, és egy éles karrierváltás után mentálhigiénés szakember lett, mert valahol mindig is arra vágyott, hogy emberekkel foglalkozhasson. Ennek újabb lépcsője ennek a kötetnek a megírása, ami az önismereti utazásban segít az olvasóknak.

Ebben a kivételesen őszinte és a tőle megszokott iróniát sem nélkülöző könyvben feltárja, kik voltak útján a legfontosabb gondolkodók, és milyen irányzatok, módszertanok segítségével jött rá arra, hogy az önismeret nem atomfizika… hanem annál sokszor sokkal keményebb műfaj.
Közelről enged bepillantást abba, hogyan küzdött meg bizonytalanságaival, indult el az önelfogadás útján, értelmezte át a veszteségeit, és lett egyre önazonosabb és szabadabb – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rajtuk keresztül mutasson utat egy jobb élet felé, hadat üzenve a gyors megoldásoknak.
A fejezetek végén feladatokkal segít, hogy megpihenhessünk egy kicsit, vagy épp hogy belemerüljünk az önvizsgálatba.
Az az élettapasztalat, amit Budapestre költöző határon túli magyarként, édesanyját gyászoló nőként, örökbefogadó szülőként, a tudományos világ nőtagjaként, társadalmi ügyek aktív szószólójaként magáénak tudhat, mind gazdagítja tudását és segítői attitűdjét, és ez teszi letehetetlenné első önálló kötetét.

Ha szeretnéd meghallgatni az Orsival készült podcast adásunkat is, itt találod: