A női test, a megszokottól eltérő üzemmódra vált a várandóság alatt. Az érzelmi fokmérő gyakran elállítódik, így lehetnek nagyon "lentek" és nagyon "fentek" is egyaránt. Az érzelmi hullámvasutazás közben pedig gyakran elsírja magát a kismama, lényegében bármin. Az állapot megléte teljesen normális, nagyon sok kismama számol be ilyen érzelmi túlcsordulásról. Én is igazolni tudom ennek meglétét, annyi kiegészítéssel: nálam ez az állapot valószínűleg beragadt, mert azóta engem nem csak a kiselefánt tud megríkatni az Állatkertben. Bármi, ami vélt vagy valós tények szerint kapcsolódik, vagy kapcsolódhat a gyerekeimhez, már elvisz egy patetikus irányba. Ez lehet egy teljesítményt felmutató díjátadótól kezdve az űrutazás tényéig gyakorlatilag bármi.

De miért is sírunk többet várandósan?

Számos tényező befolyásolja a várandósság alatti gyakoribb sírás kialakulását. Ám mindegyik közül a legmarkánsabb a hullámzó hormonszint változás. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a 9 hónap legérzékenyebb időszaka, az első és a harmadik trimeszter. Hormonális szinten ekkor történik meg a legtöbb változás az anya testében. Három hormon kerül ilyenkor a fókuszba: az ösztrogén, a progeszteron és a hCG. Szintjük ingadozása változatos jeleket továbbít az agynak, mely hatást gyakorol a várandós nő hangulatára. Elsősorban a terhességi érzelmek kiváltásáért és a provokáció nélküli sírásáért felelősek. Különösen a progeszteron, melynek szintje a terhesség utolsó két hónapjában mozdul ki igazán, így a nők terhességük végén meglehetősen sebezhetővé válnak.

És hogy mennyire tesz minket sebezhetővé ez az időszak?

Nem meglepő módon a mi kis egy-kettő-háromgyerekes anyákból álló szerkesztőségi kommunánkat kérdeztem meg, ők mennyire váltak érzelmessé a várandóságuk alatt és mi volt a legszokatlanabb dolog, amin elsírták magukat.

Galériánkban az ’Ezen sírtuk el magunkat várandósan’ vallomásokat olvashatod