November 30-tól már megvásárolható a 2023-as téli Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Nemek és okok az ítélkezés mögött

Közhelyszámba megy a megállapítás, hogy egy nő gyerekvállalást elutasító döntésével szemben a társadalom jóval számon kérőbb, mintha egy férfi teszi ugyanezt. De milyen okai lehetnek annak, ha valaki úgy határoz, hogy nem szül? „A fizikai állapot, az élettörténet, a családi minták, az esetleges traumák, a közvetlen szociális környezet, az anyagi helyzet, vagy akár a társadalmi hatások, például a klímatudatosság, az ökolábnyom mérséklése mind olyan komplex okok, amik miatt valaki tudatosan a gyermektelenség mellett foglalhat állást – mondja Takácsy Márta csoportanalitikus pszichoterapeuta, a Mamakör társalapítója, a Mamakör Alapítvány kuratóriumi tagja. – Mégis komoly társadalmi stigmát sütnek arra, aki nyíltan vállalja, hogy nem szeretne anya lenni: a számonkéréstől a csendes helytelenítésen át a kendőzetlen meglepődésig széles lehet a reakciók palettája – de természetesen előfordulhatnak elfogadó, sőt helyeslő visszajelzések is, bár kétségtelenül kisebb számban.”

A másokon csattanó ítélkezési hajlam nemtől függetlenül bárkinél jelentkezhet – nők ugyanúgy ferde szemmel nézhetnek független utat választó társukra, mint a szülésből biológiai úton kizárt férfiak. „Abban érzek talán némi különbséget, hogy a kritizálás hogyan fejeződik ki: a saját nemi identitás, a társadalmi környezet és a hozott minták egyaránt hatnak arra, hogy egy férfi vagy egy nő milyen módon nyilvánít véleményt – mondja Takácsy. – A nők esetleg önzőnek tartják a másikat, emögött állhat a »könnyebb út« választása miatt érzett irigység, vagy akár az a meggyőződés, hogy valami pótolhatatlanról marad le, aki nem éli át a gyermek adta örömöket és nehézségeket. Egyes férfiak esetében pedig nem feledkezhetünk el a jellegzetes kettős mércéről: hisznek ugyan az anyaság szentségében, lelkesen hirdetik is, sokszor mégis a »szabad nő« után vágyakoznak.”

Az a bizonyos társadalmi nyomás

Az egyéni érzelmek mellett az aktuális társadalompolitikai trendek is meghatározzák, miként gondolkodnak az emberek a gyermekvállalásról vagy nem vállalásról, illetve hogy a vélemények nyers vagy inkább empatikus formában fogalmazódnak-e meg. Egy, a családot és a népességnövekedést kiemelten fontosnak tartó környezetben például könnyebben születnek sarkos, elítélő reakciók, és a gyermektelenséget választók számára is nagyobb erőfeszítést igényel vállalni saját döntésük jogosságát. A „jó-rossz” leegyszerűsítő világképére épülő társadalmakban egy gyerekre nem vágyó nőt gyorsabban ítélnek el, tartanak furcsának vagy felelőtlennek, és ő maga is könnyebben érzi úgy, hogy a többség elutasítja. Ez ellen a romboló érzés ellen pedig mindenképpen szükséges küzdeni. „Nagyon fontos, hogy a gyermektelenség mellett döntő személy ne szigetelődjön el, és ne maradjon egyedül az érzéseivel – tanácsolja Márta. – A támogató közeg növeli a biztonságérzetet, és ha az embernek sikerül párbeszédben maradnia önmagával és közvetlen környezetével, akkor a döntés után is egyszerűbb elviselni a negatív reakciók kínját. Ha pedig a környezetünk nem támogató, sőt, akár ellenséges is, esetleg nem fogadja el a döntésünket, akkor mindenképp olyan közösséget kell találnunk, ahol megértik a szempontjainkat, még ha nem is feltétlenül ugyanúgy gondolkodnak, mint mi.”

Egy biztonságos térben tehát megoszthatók azok a dilemmák, amelyek belül ragadva nagyon megkínozhatnak bennünket: a félelem, hogy mi mindenről maradunk le, hogy mit veszítünk, ha nem válunk anyává, és a félelem attól, hogy miképp küzdünk meg önmagunkkal, az ellentétes vágyainkkal, szorongásainkkal. „Tabutémának számít az arról való őszinte diskurzus, mennyi ellentétes érzés lappanghat egy-egy hasonló döntés mögött – mondja Takácsy. – De ha sikerül kialakítani magunk körül egy megértő közösséget, ha van hátországunk és szilárd belső képünk arról, hogy szerethető emberek vagyunk, akkor a rosszindulatú megjegyzésekre hitelesen lehet azt mondani, hogy nincsenek rendben, bántóak, és nem érezzük magunkat megsemmisítve általuk. Mert különben ezek a gonoszságok nagyon mélyre tudnak menni, és az a legnehezebb, hogy az érintett nő gyakran szégyelli magát, pedig semmi rosszat nem csinált. A szégyenen az önismeret, az önmagunkról alkotott tiszta kép és az elfogadottság érzése segíthet túljutni.”

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin téli lapszámában olvasható! Már kapható!