Bár a pszichológusok és a családállítók körében már régen ismert jelenség, manapság vált nagyon felkapott témává a sors öröklés kérdése és sokan kutatják, hogy őseik élete hogyan hatott ki rájuk, utódokra.

Az „örökölt sors” lényege, hogy egy adott elakadásom mögött nem saját trauma – nehézség, hanem az őseim traumái állnak és ez hat ki rám is.

Családállító tanácsadóként gyakran látom ezt a jelenséget klienseimnél, melynek neve transzgenerációs hatás vagy transzgenerációs trauma.

A jelenséget először a holokauszt-túlélők gyermekeinél vették észre a szakemberek, mikor tömegesen jelent meg az utód generációkban depresszió, életlehetőségekről való lemondás:

vagy éppen

„Van–e jogom élni, főleg boldogan?”

– mintha ezek a dilemmák dolgoztak volna bennük nagy erővel. A transzgenerációs hatás aztán másfajta traumák kapcsán is megmutatkozott: a háborúból hazatérő katonák, természeti katasztrófák- és tömeggyilkosságok túlélőinek utódainál.

A transzgenerációs hatás az élet számos területén megjelenhet és kialakulásához két út vezet: vagy közvetlenül alakul ki bennem- például hogyha látom anyukámat sírni egy párkapcsolati konfliktus esetén és ez befolyásolja a férfiakról alkotott véleményemet.

A másik út közvetett. Ezesetben a családi rendszerből, a morfogenetikus mezőből (Jung kollektív tudattalannak nevezi) érkező hatások– konkrét tudás nélkül érzékelek folyamatokat, dinamikákat, hangulatokat.

Visszakanyarodva az örökölt sorsra:

nem kell tőle félni, mert rajtunk múlik, mit kezdünk az ősök hatásával.

Emellett szerencsére a családi minták jelentős részben jók és a családhoz való odatartozást erősítik- lásd családi tradíciók.

A folytatást ide kattintva olvashatod!

Az idősebb generációk 8 szokása, ami sokaknak mára érthetetlen